Aki Jézus Krisztusban hisz, a
Szentháromságban hisz: az Atyában, aki őt küldte; a Szentlélekben, aki őt
vezette küldetése teljesítésében. A szentháromságos misztérium az egyetemes
üdvösség, az Egyház és a keresztény élet forrását alkotja. Jézus
kinyilatkoztatásából bírjuk e mélységes forrást, de befogadni képtelenek
vagyunk. Úgy vagyunk, mint szomjas vándor a forrásnál. Iszik a forrásból és
felfrissül, de a forrást kiinni soha sem tudja. Nem is ezért van, hogy kiigya,
hanem éljen általa. - A hitéletre vonatkozóan tekintsük át a szentháromságos
keresztény életet. A Szentírás alapján mondjuk, hogy az Atya öröktől fogva
szüli Igéjét, a Fiút, akiben egész önmagát kifejezi, közölve vele egész
istenségét. Az Atya és a Fiú kölcsönösen egymásnak adják magukat, kölcsönösen
birtokolják egymást a végtelen szeretet egy tökéletes és lényegi kommunióban,
aki a Szentlélek.
Isten szeretete nem marad meg a
Szentháromság ölén, hanem kitör a teremtésbe. Világunk és mindaz, ami az
ember, s amit az ember bír, az üdvösség útja is a Szentháromság szeretetének
ajándéka.
Csak az Úr az Isten égben és földön. Már Mózes figyelmezteti a népet
arra, hogy vallásuk nem elmélet, nem emberi kitalálás, hanem tényeken alapul. Azoknak
a tényeknek megünneplése a vallásuk szertartásai, amelyekkel az Úr
bebizonyította népe iránti szeretetét. (MTör 4,32-34; 39-40) S az idők teljességében Isten a legékesszólóbban
mutatta meg az ember iránti szeretetét: egyszülött Fiát adta oda. Az Atya
irgalma, a Fiú Vére és a Szentlélek kiáradása megszabadítja és üdvözíti azokat,
akik hisznek Krisztusban és megkeresztelkednek. (Mk 16,15-20) Azáltal leszünk
Isten fiai, hirdeti Pál apostol, ha hiszünk Krisztusban és megkapjuk az Ő
Lelkét. (Róm 8,14-17)
Az üdvösség világába az lép be, aki hisz a Szentháromság
szeretetében és szentháromságos módon él. Az Egyház vallja, hogy Isten
benső élete az egység, a szeretet. A keresztények és az emberiség egységének a
legmagasztosabb modellje a Szentháromság. Amint a szentháromságos személyek
különbözők, mégis a legteljesebb egységet valósítják meg. A Szentháromságnak földi ikonja,
képmása a család és az Egyház (vö. Ef 5, 21-33). A család is, az Egyház is bár
tagjai különböznek, mégis szeretet közösség a kölcsönös önátadás, teljes
befogadás és az életet lehelő szeretetviszony által. Ezért a társadalmat a Szentháromságos minta szerint kell berendezni. Az
Atya modelljét éljük meg, ha a jót kezdeményezzük. A Fiú modelljét, ha a jó
kezdeményezést befogadjuk. A Lélek modelljét követjük, ha szeretetre szóló hivatásunkat
kölcsönösségben (kommunió) éljük meg. Így dicsőítjük az Atyát, a Fiút és a
Szentlelket. Akkor biztosra vehetjük jövőnket, mert életünk harmóniában van a
Szentháromság életével.
„A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten
gyermekei vagyunk.” (Róm 8,17).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése