2018. 05. 05.

Ez a remény


Hű barátunk, Jézus - Május első vasárnapján és jövő vasárnap a Millenniumi templomban első szentáldozáshoz járulnak azok a harmadik osztályos diákok (61+73), akik jó szüleik segítségével három éven át bekapcsolódtak mind az iskolai, mind a plébániai hitoktatásba. Kezdetben ösztönösen megérezték, majd a nevelés-oktatás által felismerték: az életet azért kaptuk, hogy megtanuljunk szeretni és így rátaláljunk az örök Szeretetre, Istenre.
A felkészítők során Jézussal és tanításával ismerkedtünk meg, aki a szeretet. Egy magyar misszionárius - Nemeshegyi Péter atya, aki négy évtizeden át Japánban tanított - mondta el, hogy egyik alkalommal Isten szeretetéről tartott előadást, amikor egy hallgató azt kérdezte tőle: atya, mi is a szeretet? Ekkor ő a feszületre mutatott és azt mondta: amit a kereszten lát az a szeretet.
Vasárnap és ünnepnap mindannyian szentmisén veszünk részt, mert szeretjük Jézust és vele találkozunk. A szentmise számunkra mindig ünnep, ahol imádkozunk, énekelünk, hallgatjuk Jézus tanítását és áldozunk.
Az elsőáldozók Isten igéjének elhangzása után megújítják keresztségi fogadásukat, majd a felajánláskor életüket és munkájukat ajánlják fel Jézussal a mennyei Atyának. Jézus teremtő szavai amikor elhangzik a kenyér és bor felett, Jézus önmagát adja nekünk a kenyér és bor színe alatt. Ő a mi legjobb barátunk, aki életét adta értünk a kereszten és mindig kész megjeleníteni, hogy bennünket éltessen. Ezt meg is valljuk az Úrfelmutatás után: „Halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz.”

A Miatyánk elimádkozásával egyházként, a Jézus vérén megváltott közösségként állunk imádásunkkal és kéréseinkkel mennyei Atyánk elé. Követjük Jézus példáját és megbocsátunk mindenkinek Jézusért. Ő most minket is meghív az utolsó vacsora asztalához, hogy részesei lehessünk áldozatának, és az örök élet kenyerével tápláljon minket.
És felhangzik a szentmiséző pap ajkáról a nagy figyelmeztetés: „Boldogok, akiket meghív lakomájára Jézus, az Isten Báránya!” Mindannyian válaszolunk, mint a kafarnaumi százados: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem.”
Az elsőáldozók most találkoznak először szentségi módon Jézussal, amikor szülőikkel, testvéreikkel, keresztszülőikkel és a hívekkel együtt veszik magunkhoz Jézust az Oltáriszentségben. 
Nálunk van Jézus. Köszönjük meg. Ő maga is velünk jön, hiszen bennünk él. A szentáldozással táplál, hogy mindig kövessük, bennünk maradjon és parancsa szerint éljünk: „Szeressétek egymást, amint én szeretlek titeket.(Jn 15,9-17) Akkor a reményt tudjuk nyújtani mindenkinek, mint Péter apostol Kornéliusz házában. (ApCsel 10,25-26. 34-35. 44-48) Isten, aki előbb szeretett minket (1Jn 4,7-10) megőriz bennünket az örök életre.

„Maradjatok meg az én szeretetemben.” Jn 15,9.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése