Hű
barátunk, Jézus - Május első vasárnapján és jövő vasárnap a Millenniumi
templomban első szentáldozáshoz járulnak azok a harmadik osztályos diákok (61+73), akik
jó szüleik segítségével három éven át bekapcsolódtak mind az iskolai, mind a plébániai
hitoktatásba. Kezdetben ösztönösen megérezték, majd a nevelés-oktatás által felismerték: az életet azért kaptuk,
hogy megtanuljunk szeretni és így rátaláljunk az örök Szeretetre, Istenre.
A felkészítők során Jézussal és tanításával ismerkedtünk meg, aki a
szeretet. Egy magyar misszionárius - Nemeshegyi
Péter atya, aki négy évtizeden át Japánban
tanított - mondta el, hogy egyik alkalommal Isten szeretetéről tartott
előadást, amikor egy hallgató azt kérdezte tőle: atya, mi is a szeretet? Ekkor ő
a feszületre mutatott és azt mondta: amit a kereszten lát az a szeretet.
Vasárnap és ünnepnap mindannyian szentmisén veszünk részt, mert szeretjük
Jézust és vele találkozunk. A szentmise számunkra mindig ünnep, ahol
imádkozunk, énekelünk, hallgatjuk Jézus tanítását és áldozunk.
Az elsőáldozók Isten
igéjének elhangzása után megújítják keresztségi fogadásukat, majd a
felajánláskor életüket és munkájukat ajánlják fel Jézussal a mennyei Atyának. Jézus
teremtő szavai amikor elhangzik a kenyér és bor felett, Jézus önmagát adja
nekünk a kenyér és bor színe alatt. Ő a mi legjobb barátunk, aki életét adta
értünk a kereszten és mindig kész megjeleníteni, hogy bennünket éltessen. Ezt
meg is valljuk az Úrfelmutatás után: „Halálodat
hirdetjük Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz.”
A Miatyánk
elimádkozásával egyházként, a Jézus vérén megváltott közösségként állunk imádásunkkal
és kéréseinkkel mennyei Atyánk elé. Követjük Jézus példáját és megbocsátunk
mindenkinek Jézusért. Ő most minket is meghív az utolsó vacsora asztalához,
hogy részesei lehessünk áldozatának, és az örök élet kenyerével tápláljon
minket.
És felhangzik a
szentmiséző pap ajkáról a nagy figyelmeztetés: „Boldogok, akiket meghív lakomájára Jézus, az Isten Báránya!” Mindannyian
válaszolunk, mint a kafarnaumi százados: „Uram,
nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és
meggyógyul az én lelkem.”
Az elsőáldozók most találkoznak először szentségi
módon Jézussal, amikor szülőikkel, testvéreikkel, keresztszülőikkel és a hívekkel
együtt veszik magunkhoz Jézust az Oltáriszentségben.
Nálunk van Jézus.
Köszönjük meg. Ő maga is velünk jön, hiszen bennünk él. A szentáldozással
táplál, hogy mindig kövessük, bennünk maradjon és parancsa szerint éljünk: „Szeressétek egymást, amint én szeretlek titeket.” (Jn
15,9-17) Akkor a reményt tudjuk nyújtani mindenkinek, mint Péter apostol Kornéliusz
házában. (ApCsel 10,25-26. 34-35. 44-48) Isten, aki előbb szeretett minket (1Jn
4,7-10) megőriz bennünket az örök életre.
„Maradjatok meg az
én szeretetemben.” Jn 15,9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése