2018. 10. 16.

Amikor segítségre szorulunk - 1956!


1956! Szabadság, igazságosság népünk életeleme. Őseink évszázadokon át készek voltak feláldozni javaikat ezen értékekért, s ha a sors úgy hozta, még az életüket sem sajnálták. Ahogy a szólás-mondás is jelzi: vígan megyünk tönkre. Ebben valami hősi, imponáló lelkület van. Történelmünk és irodalmunk tanúskodik a magyarságnak e gáláns, önmagát pazarló, áldozatos jellemvonásáról. 
A jellem erkölcsi elveken nyugvó életet, nemes irányban megszilárdult akaratot jelent. Tudjuk, hogy az erkölcsi jellem kialakulása az önismerésnek, hosszú és erős küzdelemnek, önnevelésnek, lelki harcoknak az eredménye. Ehhez érett elme, nehézségektől vissza nem riadó akaraterő, megfontolt, meg nem ingatható erkölcsi belátás kell. Ennek az áldozatos lelkületnek tápláló tűzhelye a rendtartó család, az egyházközség, a nemzetség és az iskola. Aki áldozatos, jellemes életet él, az elsősorban Istent és az embereket szolgálja. Az egyén és közösség jellemének alakításában a legjobb nevelő a Szentírás . 
Izaiás próféta hirdeti, hogy az Úr szenvedő Szolgája életét áldozza mások megigazulásáért. (Iz 53,10-11) Ez a titokzatos Szolga nemcsak a maga számára szerzi meg a dicsőséget és boldogságot halála által, hanem az egész világnak is. Ezt az áldozatos lelkületet vállalta Jézus, aki az Isten országának elvei és annak logikája alapján járt el, ami eltér a földi viszonyoktól. Az evangéliumban a szeretetet úgy jellemezte, hogy az az élet szolgálatában nyilvánul meg. A “szolgálat” szereplői a szolgák (miniszterek!), akik Isten, a közösség és a maguk lelkiismerete előtt munkálják az igazságot, teszik a közjót. A szolgálatot nem a többség, hanem az igazság teszi naggyá! A szolgálat az odaadásban, az önfeláldozásában nyilvánul meg. Ebben Jézus a kiváló Főpap, aki áthatolt az egeken, aki együtt érez gyöngeségeinkkel. Bizalommal járulhatunk hozzá a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk. (Zsid 4,14-16)
Az apostolok versengésében Jézus kehely kiivásáról és keresztvállalásról beszél. (Mk 10,35-45) A kehelyből ivás a keleti világban a közösség vállalás jelképe. Jézus nekünk az üdvösséget szerző kelyhet nyújtja, hogy közösségünk legyen az ő vérében, amíg el nem jön újra. 
„A kereszt – írja J. Ratzinger – a Bibliában a szeretet határtalanságának a kifejezője, azé a szereteté, amely mindenestől adja magát; a kereszt olyan esemény, melyben a cselekvő tökéletes összhangban van cselekvésével; a kereszt egy olyan élet kifejezője, amely egészen másokra irányul.” Krisztus keresztjének ismerete által a magyar gáláns hősiesség isteni dimenzióval bír. Csakis így érthetjük meg népünk évezredes helytállását, amikor a kereszténységért és Európa védelméért életét áldozta. 
A szolgálat nem tűri az önkényt, a parancsuralmat. Ezért volt a “Magyar 1956!” Annál nagyobb valaki, minél jobban hasonlít Jézusra.

„Az Emberfia azért jött, hogy szolgáljon, és életét sokakért váltságul adja.” Mt 10,45.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése