Michelangelo, Utolsó ítélet, Sixtus-kápolna |
A Szentek, az örök haza polgárai, ott vannak az Úrnál (vö. 2Kor 5,8),
és őáltala, ővele és őbenne szüntelenül közbenjárnak értünk az Atyánál,
bemutatván érdemeiket, melyeket a földön szereztek Jézus Krisztus, Isten és az
emberek egyetlen közvetítője által (vö.
1Tim 2, 5). Nagy segítséget
nyújt tehát gyöngeségünknek az ő testvéri gondoskodásuk, közbenjárásuk és
bátorító példájuk.
A zarándok Egyház az első keresztény időktől kezdve nagy jámborsággal ápolta a holtak
emlékét, és mivel "szent és
üdvösséges gondolat a halottakért imádkozni, hogy megszabaduljanak
bűneiktől" (2Mak 12,46), közbenjáró imákat is ajánlott föl értük”
(LG 50).
Fra Angelico, Mindenszentek |
Mindenszentektől 8 napon keresztül, s máskor is ha
szentségekhez járulunk, imádkozunk, alamizsnálkodunk és önmegtagadást végzünk.
Íme a szentek megvalósulóban lévő egysége: a menny, a tisztulás és a föld
szentjei. Jóllehet különböző fokban valamennyien szentek az őket éltető és
egyesítő Krisztus kegyelme által.
Lev Tolsztoj: Két világ
Különös, hogy a körülöttünk élő emberek között gyakran
hallgatnunk kell, olykor csak az időben és térben távol levőkkel (a lelki
társakkal) beszélgetünk. Jóllehet, ez a szféra nem a világ látható és
közvetlenül érzékelhető szintje, mégis létezik. Mert létezik egy világ,
amelyben élünk, és létezik egy másik világ, amely által többek és jobbak
leszünk az élhető világban.
Radnóti Miklós: Apámhoz az égbe
Apám ott fenn az égbe!
Gondolsz-e néha rám?
Mert én sokszor bámulva a légbe...
Elgondolom, hogy milyen kár...
Hogy ily korán meghaltál... Apám!
Sokszor, ha az élet rögös útjain,
Abba a gyakran emlegetett
Göröngyökbe botlik meg lábam...
Elgondolom, hogy milyen kár...
Hogy nem vagy velem... Apám!
Ha az élet zajgó tengerén -
Irányító, erős kéz kellene...
Hányszor, de hányszor megcsókolnám
A te jóságos, dolgos, de sajnos már holt kezed,
Elgondolnám közben, hogy milyen kár...
Hogy árván hagytál – Apám!
Gondolsz-e néha rám?
Mert én sokszor bámulva a légbe...
Elgondolom, hogy milyen kár...
Hogy ily korán meghaltál... Apám!
Sokszor, ha az élet rögös útjain,
Abba a gyakran emlegetett
Göröngyökbe botlik meg lábam...
Elgondolom, hogy milyen kár...
Hogy nem vagy velem... Apám!
Ha az élet zajgó tengerén -
Irányító, erős kéz kellene...
Hányszor, de hányszor megcsókolnám
A te jóságos, dolgos, de sajnos már holt kezed,
Elgondolnám közben, hogy milyen kár...
Hogy árván hagytál – Apám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése