Gyere és kövess engem! - Egy elszegényedő
társadalomban kellemetlen a gazdagság hátrányairól beszélni. Fiataljaink úgy
érzik szívükben, mint József Attila:
„De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.” Fiataljaink igénye más ma, akár a felnőtteké is, ezért egyre több szó esik a fenntartható gazdaságról. Ameddig a gazdag nem fogja fel, hogy vagyonából kell fenntartania a fejlődést, addig tékozol, akkor is, ha gyűjti vagyonát. Egy római diák bizakodva újságolta Néri Szent Fülöpnek, hogy a közelgő vizsgákat sikeresen fogja letenni. Ekkor Fülöp atya megkérdezte: – Mik a jövendő terveid? – Ügyvéd akarok lenne, erre vagyok teremtve. – És aztán? – Szép családi otthont rendezek be és gazdag ember leszek. – És aztán? – Neves emberként magas hivatalt kapok. – És aztán? – Gazdagon nyugalomba megyek. – És aztán? – Egy szép napon majd meghalok. – És aztán? ... A fiatal ember soha nem feledte el ezt a párbeszédet.
Az evangéliumban három ifjút is ismerünk: a gazdag ifjút, a tékozló fiút és a naimi halott ifjút. A gazdag ifjú jót tesz, megtartja a törvényt, mégis nyugtalan, keresi az élete értelmét. Eleve jó helyen teszi, mert Jézust kérdezi. (Mk 10,17-30) Most másképpen tekintsünk a gazdag ifjúra, és a függőséget vegyük szemügyre, ami mindenkit megkötöz. Napjainkban nemcsak a pénz okozhat függőséget az ember életében, hanem sok minden más is. Minden függőség ott kezdődik, hogy az ember azt érzi: még mindig hiányzik valami. Itt a földön semmi sem elég. Amikor Henry Ford milliomos lett, megkérdezték tőle: – Mennyi az elég? – Így válaszolt: Valamivel több, mint ami van.
Ezt a belső hiányérzetet, ami az elég lenne, csak maga a teremtő Isten töltheti be. Az isteni parancsok ismerete és megtartása csak az Isten-ember és ember-ember kapcsolatait hivatottak rendben tartani. Ez az a forrás, ahonnan fakad az együttélés alapvető szabályrendszere. Ha ez nincs, akkor megszűnik a család szolidáris rendszere, semmivé válik a tisztelet, az adott szó és a tulajdonlás becsülete. Egyszóval a tíz-parancs nélkül nem lehet élni, mert ez egy szolid, polgári erkölcstan alapja, és ez még messze nem keresztény.
De ha Istent kiemelnénk ebből a rendszerből, akkor dől csak ránk az épület igazán.
– Jézus ránézett a gazdag ifjúra, és megkedvelte. Ezt mondta neki: „Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!” A kereső-kérdező emberre az Isten néz, és egy új perspektívát rajzolt fel: a feltétel nélküli szeretetet.
Az örök Bölcsességtől, Krisztustól elszakadó fejlett országok gazdaságilag hanyatlanak. (Bölcs 7,7-11) Az értelmetlenségből vissza kell vezetni az emberiséget az Atyához. Ő a szívek ismerője, Szentlelkével megújít egy életrevalóságban. (Zsid 4,12-13)
Jézus felszólítása nekünk szól!
„De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.” Fiataljaink igénye más ma, akár a felnőtteké is, ezért egyre több szó esik a fenntartható gazdaságról. Ameddig a gazdag nem fogja fel, hogy vagyonából kell fenntartania a fejlődést, addig tékozol, akkor is, ha gyűjti vagyonát. Egy római diák bizakodva újságolta Néri Szent Fülöpnek, hogy a közelgő vizsgákat sikeresen fogja letenni. Ekkor Fülöp atya megkérdezte: – Mik a jövendő terveid? – Ügyvéd akarok lenne, erre vagyok teremtve. – És aztán? – Szép családi otthont rendezek be és gazdag ember leszek. – És aztán? – Neves emberként magas hivatalt kapok. – És aztán? – Gazdagon nyugalomba megyek. – És aztán? – Egy szép napon majd meghalok. – És aztán? ... A fiatal ember soha nem feledte el ezt a párbeszédet.
Az evangéliumban három ifjút is ismerünk: a gazdag ifjút, a tékozló fiút és a naimi halott ifjút. A gazdag ifjú jót tesz, megtartja a törvényt, mégis nyugtalan, keresi az élete értelmét. Eleve jó helyen teszi, mert Jézust kérdezi. (Mk 10,17-30) Most másképpen tekintsünk a gazdag ifjúra, és a függőséget vegyük szemügyre, ami mindenkit megkötöz. Napjainkban nemcsak a pénz okozhat függőséget az ember életében, hanem sok minden más is. Minden függőség ott kezdődik, hogy az ember azt érzi: még mindig hiányzik valami. Itt a földön semmi sem elég. Amikor Henry Ford milliomos lett, megkérdezték tőle: – Mennyi az elég? – Így válaszolt: Valamivel több, mint ami van.
Ezt a belső hiányérzetet, ami az elég lenne, csak maga a teremtő Isten töltheti be. Az isteni parancsok ismerete és megtartása csak az Isten-ember és ember-ember kapcsolatait hivatottak rendben tartani. Ez az a forrás, ahonnan fakad az együttélés alapvető szabályrendszere. Ha ez nincs, akkor megszűnik a család szolidáris rendszere, semmivé válik a tisztelet, az adott szó és a tulajdonlás becsülete. Egyszóval a tíz-parancs nélkül nem lehet élni, mert ez egy szolid, polgári erkölcstan alapja, és ez még messze nem keresztény.
De ha Istent kiemelnénk ebből a rendszerből, akkor dől csak ránk az épület igazán.
– Jézus ránézett a gazdag ifjúra, és megkedvelte. Ezt mondta neki: „Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!” A kereső-kérdező emberre az Isten néz, és egy új perspektívát rajzolt fel: a feltétel nélküli szeretetet.
Az örök Bölcsességtől, Krisztustól elszakadó fejlett országok gazdaságilag hanyatlanak. (Bölcs 7,7-11) Az értelmetlenségből vissza kell vezetni az emberiséget az Atyához. Ő a szívek ismerője, Szentlelkével megújít egy életrevalóságban. (Zsid 4,12-13)
Jézus felszólítása nekünk szól!
„Boldogok, akik
lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” Mt 5,3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése