Nüsszai Szent Gergely (335-394)
püspököt és egyházatyát nagyon foglalkoztatta Isten megismerésének problémája,
mert az ariánusok túlhangsúlyozták a természetes úton történő istenismeretet.
Gergely írásaiban kifejtette, hogy a természetes istenismeret nem elégséges.
Ezen az úton az ember csak közvetett és részleges istenismerethez juthat, mert
semmilyen teremtményi valóság nem tükrözheti úgy Istent, ahogy önmagában van. A
teremtményi világból elért istenismeretben az ember beláthatja, hogy amit
megismert, még nem az Isten. A teremtményi világból bármilyen tökéletesség csak
azután állítható Istenről, ha megfosztottuk a teremtményi létre jellemző
végességtől. Hogy megfelelőképpen tudjunk beszélni Istenről a tapasztalati világból,
negatív fogalmakkal kell éljünk (pl. Isten kezdet-nélküli, végtelen,
születetlen, keletkezés-nélküli, láthatatlan, testetlen stb). Tehát a
természetes istenismeret inkább tudja azt megmondani Istenről, hogy mi nem,
mint azt, hogy kicsoda. Ez az ismeret inkább kezdődőben van, semmint
beteljesedésben.
Igazi istenismeret az üdvtörténeti kinyilatkoztatás útján
lehetséges, ami a megtestesült Isten-Ige, Jézus Krisztus által valósult meg. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy
egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké
éljen” (Jn 3,16). „Az az örök élet,
hogy ismerjenek téged, az
egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust” (Jn 17,3). Isten szeretete tehát az adásban
nyilvánul meg. Jézus lényegéből is a szeretetadás sugárzott. „Senki sem szeret jobban, mint az, aki
életét adja barátaiért” … „Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam
Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek” (Jn 15,13. 15).
Jézus akkor is adni akart, amikor betért Mária és Márta
házába – erről szól az evangélium. (Lk 10,38-42) Hogy mit adott? – Örök életet
termő tanítást. Mária felfogta helyzetének visszanemtérő méltóságát, a szívét
adta és befogadta Jézus tanítását. Márta is adni akar, a vendégszeretet
lendületével, de ez nem pótolja az Isten igéjének figyelmes hallgatását. Amikor
a templomban Isten igéjét hallgatjuk, Isten ajándékaiból a legjobb részt
biztosítjuk magunknak. Egyszerre vagyunk
Istent vendégül látjuk, mert az Őneki épített templomban a kenyér és bor
felajánlásával életünket tesszük az oltárra, viszonzásul az örök élet igéit kapjuk
és az örök élet zálogát az Eucharisztiában. Vasár- és ünnepnap vegyünk részt a
csodálatos lakomán, a szent vendégségben. Ha meghívjuk Istent, hogy közösségbe
legyünk vele úgy, mint Ábrahám tette, akkor áldása kísérni fogja életünket.
(Ter 18,1-10a) Ha igazán szeretjük Jézust, akkor jó szívvel hozzunk áldozatot
érte (Kol 1,24-28), mert azzal kiesdhetjük a kegyelmet azoknak is, akik teszik
a jót, de még nem hallgatják az örök élet igéit.
„Boldogok, akik jó szívvel
fogadják Isten igéjét...” Lk 8,15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése