Július 12. a természetvédők szentjének napja. Gualbert Szent János 995-ben
született Firenzében a Visdomini család sarjaként. Mint forróvérű katona, aki leszámolt élettel és halállal, mindig küzdött. Régen elhallgatott már szívében a lelkiismeret szava, ezért a felszínes élet hullámai sodorták, az érdekei szerint hol gyűlölt, hol szeretett. Akkor is így volt, amikor bátyja halálhírét vette. Párbajban ölték meg, de nem becsületes harcban. Ezért bosszú jár, a vérért vér, életért élet! - ezt lihegte. A gyilkos hajszolásába kezdett. Jó ideig hiába. Míg egyszer fegyveres lovasai kíséretében egy vad szakadékban a gyilkos váratlanul eléjük került. Menekülni nem tudott, hamar körülfogták. A szerencsétlen mellére tett kézzel János elé borult, és karjával kereszt jelét
formálva kegyelmet kért tőle: "Ma nagypéntek van, és akkor a Krisztus imádkozott még gyilkosaiért is, és megbocsátott nekik." Bár Jánosnak neveltetése és kora szokása szerint
meg kellett volna ölnie és bosszút állnia, de nem tudja kardját lendítenie. Egyszerre a keresztrefeszített Krisztust látja, amint mondja: Atyám bocsáss meg nekik... és döbbenetesen világít rá a szegény gyilkosra. És látja saját magát is az eltékozoltat és így szólt: "Ma nem lehet, ma nem tudom megtagadni, amit a Keresztrefeszített nevében kértél." Eltűnt a bosszúállás a szívéből, magát is olyan szerencsétlennek látta mint a gyilkost. "Testvér! Megbocsátok. Imádkozz értem, hogy az én bűneimet is megbocsássa az Isten. Menj békében."
E jelenetet hatása alatt bement a San-Miniato kolostor templomába és letérdelt a kereszt előtt, akkor a töviskoronás Krisztus feléje hajtotta véres fejét. A huszonéves fiatalember egész bensejében megrendült, elhatározta, hogy életét teljesen a Megfeszített
szolgálatának szenteli. Kíséretét haza küldte, ő pedig beöltözött szerzetesnek. Apja kérésére sem volt hajlandó a kolostort elhagyni. Négy év után elment Camaldoliba, ahol buzgóságáért megszerették, de ő még szigorúbb életet akart élni. Elöljárói engedélyével társával a Prato-Magno völgyébe mentek, ahol megépítették a maguk kunyhóját. Mások is csatlakoztak hozzuk, imádkoztak, böjtöltek, önmegtagadást végeztek. Templomot is építettek Aqua-Bella-ban, amit Vallombrosonak, árnyas-völgynek neveztek. Ruhájuk színe szürke, ezért szürke barátoknak nevezték őket. II. Viktor pápa megerősítette szabályzatukat. Az egyházatyák
írásai által mély lelki tudásra tett szert János. Megreformálta a kolostorokat. Arra törekedett, hogy szegénység, a böjt, a hallgatás és az ima szelleme uralkodjék bennük. Öt kolostort alapított és hét régi is csatlakozott hozzá. A hívők serege egyre növekedett körülötte.
Különös
felelősséget érzett a szegények és betegek iránt. Velük az utolsó falatot is megosztotta. Számukra menedékházakat
csatoltak minden vallombrosai kolostorhoz. Ez az irgalmas szeretet mérsékelte, sőt átformálta benne a régi harcias természetet, kemény elszántsággá alakítva, hogy szeretetben, szegénységben, a környezetet kímélve és egyszerűen élve a megfeszített Krisztus irányítása alatt éljen. Krisztus intéseit igyekezett ellesni, indításait befogadni, ahogy azt napi imájában kérte:
«Légy velem, seregek Ura, mikor
reggel felébredek. Figyelj reám és irányítsd tetteimet, szavaimat, gondolataimat.
Vigyázz a lábamra, hogy ne kószáljon henyén, hanem állapodjon meg az
imádságban.
A kezemre, hogy tisztán és bűntelenül emeljem feléd harag és
viszálykodás szennye nélkül.
A számra, hogy világias hívságot ne szóljon más
becsületét ne kisebbítse, hogy ne vezessen senkit hívságos beszédre. S hogy
mindig kész legyen a dicsérésre, lassú a megszólásra.
Őrizd fülemet, hogy ne
hallgasson becsületsértő, hazug és haszontalan szót, de legyen mindig nyitva
az Isten szavának meghallására.
Őrizd szememet, hogy ne időzzön hiúságon. Add
belém, Uram, a te félelmedet, adj szívbéli alázatosságot, tiszta lelkiismeretet.
Add, hogy az eget nézzem, a földet megvessem, a bűnt gyűlöljem, az igazságot
szeressem mindörökké. Ámen.»
Halálos ágyán a testvérek oktatást
kértek tőle. Ő a szeretetről beszélt. Ez a beszéde fennmaradt. 1073. július
12-én halt meg. Megtérése az ellenség szeretettel kezdődött, szeretetet
hirdetett és élete a testvéri szeretettel végződött
1951-ben XII. Piusz pápa az erdőőrök, vadőrök és a
természetvédők védőszentjévé nevezte ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése