Tetelesthai – Kifizetve!

Loyolai Ignác (1491-1556) baszk nemesember, fiatal katonatiszt, aki dicső jövőről álmodozott. Lábtörése miatt hosszú időt kellett ágyban töltenie. Olvasnivaló csak Jézus élete és a Szentek élete volt kéznél. Először kedvetlenül lapozgatta őket, de aztán egyre jobban elámult, s végül egészen e művek hatása alá került. Amikor evilági gondolatokat forgatott magában, ezek pillanatnyi örömére voltak, de amint elterelődött róluk a figyelme, kedvetlen lett, és úgy érezte, mintha teljesen kiszáradt volna. Viszont, amikor a szenteknél olvasottakra gondolt, nemcsak addig talált vigaszt, míg ezeknél a gondolatoknál időzött, hanem utána is megelégedett és vidám maradt. És megtanulta, mi a különbség a Sátán lelke és az Isten Lelke között. Ez volt az első elmélkedése az isteni dolgokról. 

Manreza remeteségben egy álló esztendőt elmélkedett, ahol sok mindent felfogott és megértett a lelki életet, a hitet és a teológiát illetően. Itt született a Lelkigyakorlatos könyv, amely segítségére volt abban, hogy átformálja a világot. Tíz évet tanult és társaival megalapította a Jézus Társasága missziós rendet. A rendi Konstitúció megalkotása közben: naponta misézett és imádságba merülve gondolkodott rajta, figyelembe vette tapasztalatait, a társaival való tanácskozásokat, más rendek történetét és az emberi lelket. Elmélkedéseit is mindig könnyek közt fejezte be. Így született meg a rendi Szabályzat.

 Az imádság nem hiábavaló. Ábrahám is megtapasztalta, hogy Isten hajlik az ember szavára, a kérő imádságot meghallgatja, de nem rajta múlik, ha a kért ajándék még sem osztható ki. Ábrahám egyszerre kívánta Isten irgalmának kinyilvánulását és Szodoma meg Gomorra lakóinak megmentését. (Ter 18,20-32) Isten- és felebaráti szeretet összetartozik. Jézusban ezt ismerik fel a tanítványok, és ezért kérik: „Uram, taníts meg minket imádkozni!” (Lk 11,1-13) Mert a Jézusban való hithez, lelkülethez sajátos imádság illik. 

A Miatyánkban fejeződik ki az Atya és gyermekei szerető kapcsolata, bizalma. Ajándékainak kitartó kérését Jézus egy példabeszéddel világítja meg. Az Atya megadja a Szentlelket is, aki által egyre jobban Jézushoz tartozunk. Ugyanis Ő az ellenünk szóló adóslevelet, amit Ádám kezdte írni, s mi bűneinkkel folytattuk, Jézus a keresztre szegezte, helyettünk kifizette. (Kol 2,12-14) 

Jézus hatodik szava a kereszten ezt jelzi: „Beteljesedett!” (Jn 19,30). Görögül „tetelesthai”, szó szerint azt jelenti, hogy „kifizetve”, „minden kötelezettség teljesítve”. Kereskedők irataira írták rá, ami az ár teljes kifizetését, a számla kiegyenlítését jelentette. Ez Jézus diadalkiáltása, egy győzelmi felkiáltás. 

Ezt követően „a keresztségben Krisztusban temetkeztetek el, és benne támadtatok fel … vele együtt életre keltett”. Ezért legyen életünk és imádságunk bizalomteljes, hogy megdicsőítsük az Atyát.

„A fogadott fiúság Lelkét kaptátok, általa szólítjuk Istent, Atyának.” Róm 8,15.