Urunk
megkeresztelkedése - A II. vatikáni zsinat liturgikus reformja nyomán a
Katolikus Egyház az Évközi első vasárnapon üli Urunk megkeresztelkedésének ünnepét. Ezzel kezdetét veszi az évközi
vasárnapok sorozata. A sajátos jellegű időn kívül (karácsonyi, húsvéti
ünnepkör) van még 33, esetleg 34 hét az év folyamán. Ilyenkor Krisztus
misztériumának nem valami különös szempontját ünnepeljük, hanem éppen Krisztus
misztériumát a maga teljességében, kiváltképp a vasárnapokon. Ezt az időszakot
hívjuk évközi időnek.
A mai ünnep is epifánia, Jézus istenségének
kijelentése. Az evangéliumok beszámolója alapján, Jézus 30 éves korában elhagyta
názáreti ismeretlenségét és először lépett a nyilvánosság elé. Tiszteletben
tartotta népe hagyományát, hogy 30 éves kora előtt senki nem taníthat, mert nem
eléggé érett. Jézus első útja a pusztába vezetett, a Jordán mellé, ahol
előfutára, Keresztelő János hatalmas tömegeknek hirdette: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa.” Jézus
beállt a jobb belátásra térő bűnösök sorába, hogy megkeresztelkedjék. (Mt
3,13-17) Tettével sorsközösséget és
szolidaritást vállalt az elesett emberekkel, akikért mostantól a nyilvánosság
előtt is még inkább élni és halni fog. Jézus fellépését rendkívüli tünemények
kísérték, jelezvén, hogy megbizatása Istentől származik, és az Atya örömét leli
Fia szegényekért, elnyomottakért és bűnösökért folytatott küzdelmében.
Jézus
úgy tett, amint ezt jóval korábban Izajás próféta már előre jelezte: „Nem kiált majd, nem emeli föl a hangját, és
szava sem hallatszik az utcákon...” (Iz 42,1-4. 6-7) Nem keltett semmiféle
feltünést. Egyszerűen csak elvegyült a tömegben, mint bárki más.
Jézus kilétét,
titkát, Keresztelő belső sugallatra felismerte és tiltakozott: „Neked kellene megkeresztelned engem...”
Jézus azonban így szólt: „Hagyd ezt most,
mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, mi igazságos.” Jézus itt
burkoltan a kereszt és feltámadás utáni változásra, a Szentlélek eljövetelére
utal. Ő teljesíti hivatását most is, mert engedelmeskedik a mennyei Atyának, s
úgy illik, hogy a küldöttek is engedelmeskedjenek akaratának.
Jézus szolidaritást
vállaló keresztelkedése után, János hallotta az Atya szózatát és látta a
Szentlélek leszállását Jézusra. Az esemény itt egy kis Pünkösddé válik. Erről az
isteni tanúságról, a Szentháromság megnyilatkozásáról, János nyilvános és
objektív dologként beszél. Jézus ezáltal Felkent lett, azaz megkapta a szerepéhez
szükséges hatalmat, bölcsességet és szentséget.
Jézus megkeresztelése a keresztény
keresztelés mintája lesz. Ezt viszik tanítványai is tovább. (ApCsel 10,34-38)
Péter apostol Kornéliusz házában tanúságot tesz Jézus megváltó szolgálatáról: „Ő a mindenség Ura.” Keresztségünk által
életközösségbe kerültünk Jézussal, de lelkületét magunkévá tettük-e? Az Ő
akaratát keressük-e?
„Az Atya szózata hallatszott: „Ez az én szeretett
Fiam, őt hallgassátok!” Mk 9,6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése