2020. 01. 30.

1000 éves ünnepünk


Életünkkel mutassuk meg az igaz élet útját - Negyven napja Urunk születésének örömünnepét ültük, és ma van az a boldog nap, amikor arra emlékezünk, hogy Jézust Szűz Mária és Szent József bemutatta a templomban. Ő ezáltal látszólag csupán az ószövetségi törvényt teljesítette, voltaképpen azonban hívő népével találkozott. Azok a jámbor öregek, akik a Szentlélek késztetésére a templomba mentek, és ott – szintén a Szentlélektől megvilágosítva – felismerték az Urat, örvendező lélekkel tettek tanúságot róla. Hozzájuk hasonlóan minket is a Szentlélek gyűjtött egybe. Vonuljunk tehát Isten házába, és járuljunk Krisztus elé. Találkozni fogunk vele, és felismerjük a kenyértörésben addig is, amíg majd nyilvánvaló dicsőségben el nem jön. (Lit.)
Február 2-án, Urunk bemutatását ünnepeljük, népies neve Gyertyaszentelő Boldogasszony. A keleti egyházban már a 4. századtól megünnepelték, nyugaton is a 10. századtól. Szent László király alatt tartott szabolcsi zsinat (1092) a kötelező ünnepek közé sorozta. Akkor Mária tisztulását emelték ki, de 1960 óta az Úr bemutatásaként tartjuk számon e napot. Az ószövetségi törvény szerint az újszülöttet el kellett vinni az Úr szentélyéhez, hogy ott bemutassák az Úrnak. Az elsőszülött fiúk bemutatása a 40. napon történt, s őket meg kellett váltani a templom szolgálatától is (Kiv 13,1-2), és be kellett mutatni az engesztelő áldozatot (Lev 12,1-8).
Jézus bemutatását a  Szent Lukács írta le. (Lk 2,22-38) A megtestesülés minden értelmet és képzeletet meghaladó csodálatos titkához hasonló az Úr eljövetele is, amely az emberi szem előtt elrejtve, a legszelídebb és a legcsodálatosabb módon valósult meg. Szűz Márián és Szent Józsefen kívül még két öreg és igaz ember, Anna asszony és Simeon a tanúja. Az Úr nem a prófétai várakozás látványos és félelmetes módján érkezett templomába. (Mal 3,1-4) Ez a nap az igazaknak a Szentlélekben való rejtett találkozása, melyen Isten szelídsége és irgalma nyilvánul meg a bűnös emberiség iránt. Jézus sorsközösséget vállalt velünk, bűnös és szenvedő emberekkel. 
A Szentcsalád szegény, a szó bibliai értelemében: létük az Atyától függ, ő ad nekik értelmet, benne van minden bizodalmuk. A történet csodája pedig Mária, bár nem bárányt mutat be áldozati adományként, mégis a leggazdagabb: karján tartja a Bárányt. A templomban nem kiváltják, hanem felajánlják Jézust, mintegy őáltal, ővele és őbenne dicsőítik az Atyát, egyben arra az áldozatra és főpapra utalnak, aki beteljesít minden áldozatot, helyébe léptetve az új és örök áldozatot. (Zsid 2,14-18) 
Jézusban nemcsak a zsidók, hanem mindenki számára kinyilvánul Isten irgalmassága. Halálakor a nap elsötétül, hogy meglássák szemeink is: ő a világ igazi Világossága. Gyertyát szentelünk, hogy Jézus fénye mindig árassza el lelkünk szegényes hajlékát, hogy mi is fény legyünk, éspedig: örökmécs!

„Új fény támadt, pogányoknak üdvösség, nemzetednek dicsőség.” Lk 2,32.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése