Szentháromságba oltva

 

Jézus föltámadása után egy hegyre rendelte apostolait, hogy ott találkozzanak. Ez a kinyilatkoztatás, a színeváltozás hegye. A föltámadt Krisztus látása, s még inkább a szavai hangsúlyosak. Itt ad nekik hatalmat és parancsot, hogy az embereket tanítványaivá tegyék. Máté evangélista írja: „Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,16-20) Jézus szavai a múltra, jelenre és jövőre vonatkoznak. 

Az Atya isteni hatalmat adott Jézusnak, mint az Emberfiának. Ez a hatalom az Isten országának a hatalma. Jézus a jelenben hatalmat és parancsot ad apostolainak a Szentháromság nevére való keresztelésre. 

Valakinek a nevére keresztelni nem azonos a valakinek a nevében való kereszteléssel. Ez utóbbi azt fejezi ki, hogy valakinek a tekintélyével hajtom végre a keresztelést; míg az előbbi azt jelenti, hogy valakinek szentelek valakit. A keresztség által a Szentháromság tulajdona és védettje lesz a megkeresztelt. 

A tanítványok feladata lesz tovább folytatni Jézus tanítói szolgálatát, így lefektetik a keresztény oktatás, teológia és más szellemi tevékenység alapjait. Az egész feladat jövőre vonatkozik és olyan félelmetesen nagy, hogy Jézus isteni jelenlétét ígéri egyháza számára eljöveteléig – „veletek vagyok mindennap, a világ végéig” –, amikor az döntést hoz, tanul, imádkozik, prédikál, keresztel és tanít. 

Az egyház egyedülálló hivatása, hogy a Lélek erejével tanúskodjék Jézus feltámadásáról és építse Isten országát a népek között. Amint egykor Izrael hivatása volt, hogy tanúskodjék az egyedüli, élő Istenről, aki lángok közül beszélt hozzájuk, aki kivezette őket Egyiptomból jelekkel és csodákkal, erős kézzel és kinyújtott karral. Az Úr kinyilvánította, hogy fönn az égben és lenn a földön Ő az Isten, senki más! Mózes ezért inti népét: „Tartsd meg parancsait és törvényeit, … hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad örökre!” (MTörv 4,32-34. 39-40) 

Az örök életet a Messiás, Krisztus hozta el, aki kinyilatkoztatta Isten benső életét és megváltásával a fogadott fiúság Lelkét nyertük el, általa így szólítjuk Istent: ‘Abba, Atya!’ (Róm 8,14-17)  

A keresztséggel beoltattunk a Szentháromságba, megigazultunk és bebocsáttatunk Isten családjába, hogy a fogadott fiú és örökös helyzetében új életet éljünk. Krisztus, a Fiú, aki már részt kapott Atyja örökéből, egy napon részesít minket is ebben a dicsőségben. Jézus szeretete életünk hatóereje a Szentlélek által árad ki. A Szentlélek rá ébreszt, hogyha Jézussal szenvedünk, akkor vele együtt meg is dicsőülünk.

„Dicsőség az Ayának, a Fiúnak és a Szentléleknek: ... aki eljön újra!” Jel 1,8.