Ádvent 1. vasárnapja van. A latin adventus,
eljövetel szóból származik. Az egyházi év első része, a karácsonyt előkészítő időszak. A
mai római liturgiában a december 25. előtti 4 vasárnap és a közéjük eső 18-24
hétköznap. Az 5. században karácsony előterébe került az ádvent. Alapgondolata
a megtestesülésben közénk érkező Krisztus várása volt. Az írországi kolostori
liturgiában az ádvent az ítéletre érkező Krisztus várásával gazdagodott, s ezt
hozták magukkal az ír misszionáriusok. A középkorban a 4 vasárnap további
jelentéssel bővült, az Úr 4 eljövetelét állítja szemünk elé: először a
megtestesülésben, másodszor a kegyelemben, harmadszor a halálunkban, negyedszer
az ítéletkor jön el, és készülni kell az eljövetelére.
Az ádvent kiemelkedő
napjai a 3., Gaudete vasárnap és a december 17-24. közötti hét. Az Úr
eljövetelére bűnbánó lélekkel készülünk, ezért a liturgia színe viola. Az
oltárokat nem díszítjük virággal, viszont az adventi koszorú megengedett.
Régebben az ádvent böjti idő volt, ezért két napos (szerdai és pénteki) böjtöt
tartottak, és az ádventi időszak alatt zajos mulatságokat, táncot, lakodalmat
sem tartottak. Az ádvent hagyományos vallásos alaphangulatát Közép-Európa szerte
a hajnali mise, a roráte jelenti és az Ó-antifónák, Szűz Mária
tiszteletére, amit fehér színben végzünk. Az evangélium kezdetén csengetéssel
és harangszóval adunk jelet az éberségre. Az éberség és a virrasztás az új
kötődések kialakulását is jelenti, előretekintést, átlépést a napi
foglalatosságok között egy új világba, a megváltott lét titkába. Izajás próféta
messiási jövendölése Jeruzsálem jövendő dicsődségét szemlélteti azzal, hogy
minden hegynél magasabb hegyen áll majd a templom, a Szentlélek temploma – ami
az Egyház, ahová a nemzetek térnek. (Iz 2,1-5) Fogékonyak lesznek a népek az Úr
tanítására, utait és ösvényeit keresik, az Úr világosságában akarnak járni. Jézus magát útnak, igazságnak és világosságnak nevezte, hiszen benne jelent
meg, hogyan kell az életre vezetően élni. Az egyház koronkint változó
igényekhez alkalmazza Krisztus örökérvényű példáját és tanítását. Jézusért a népek
békében akarnak élni: beolvasztják ekevasnak kardjukat és sarlónak
lándzsájukat. Ezt a békét Isten adja. „Isten nem adhat
nekünk békét és boldogságot önmagán kívül, mert ilyen nem létezik.” (Lewis)
A
világ egykor látta Noé hajóját, ma pedig látja Péter hajóját, mely a
bekövetkező isteni ítélet jele. (Mt 24,37-44) Az egyház, mint Noé épülő bárkája
a szabadulás eszköze és az ítélet jele. Általa menekül meg mindaz, aki hisz. Az
egyház, a megkereszteltek közössége, az a hely, ahol kibontakozik a világosság
fiainak élete. (Róm 13,11-14) Mi átléptünk a kegyelem világába, Krisztust
öltöttük magunkra, éljünk tudatosan, hogy az ítéletnapján gyermekének ismerjen
az Atya.
„Urunk, üdvösségedet add meg nekünk.” (Zsolt 84,8)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése