Éljen Krisztus
Király! Naponta mi is ezt valljuk, mert Isten megkönyörült rajtunk, Fia
megtestesülésével vérünkből való lett, a keresztségben egyháza tagjává tett,
halálával és feltámadásával bizonyította szeretetét, győzelmében részesített.
Őt valóban az Atya rendelte királyunkká, mint egykor Dávidot. (2Sám 5,1-3)
Jézus még keresztrefeszítve is hitet kelt a jobb latorban, aki ártatlannak
mondja, nevén szólítja, királynak kiáltja ki, s kérésével kifejezi bűnbánatát.
(Lk 23,35-43) Jézus elsőként részesíti kegyelemben: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a
paradicsomban.” Szent Pál apostol vallja, hogy az Atya nekünk is helyet ad
szeretett Fia országában. (Kol 1,12-20) Jézus országáért sok-sok millió
testvérünk életét áldozta.
Az
1789-es francia forradalom világszerte exportálta az egyházellenséget. A
mexikói függetlenségi mozgalom a 19. század elejétől úgy tekintette a
függetlenséget, hogy a spanyoloktól való függetlenség azonos az Egyháztól való
függetlenséggel, illetve egyházellenességgel. Az 1920-as évekig az Egyházat kiszorították
a közéletből, jogait és a vallásszabadságot eltiporták, amit a szabadkőműves
mexikói elnök, Calles 1917-es vallásellenes alkotmánya tetőzött. Csak egy pap
juthat 100.000 emberre. Bezáratta a katolikus iskolákat, gyermekotthonokat,
szegénykonyhákat és a papi szemináriumokat. Reverenda viselése tilos volt.
Válaszul a püspöki kar beszüntette a nyilvános misézéseket. Mindeközben az
emberek többsége ragaszkodott az egyházhoz. Az ország katolikus elitje
erőszakmentes stratégiákat dolgozott ki. Kezdetben sikeresnek bizonyultak,
viszont nem tudták Calles erőszakos fellépéseit megállítani. Ekkor kitört a
Cristerok-fölkelése. Csatakiáltásuk „Viva Cristo Rey“ volt (Éljen Krisztus
Király). Ez időben 90000 keresztényt végeztek ki.
Erre az időszakra esik Pater
Miguel Pro SJ működése, letartóztatása és meggyilkolása. Miguel 1891-ben
született, 11 gyermek közül harmadikként. 20 éves korában belép a jezsuita rendbe.
A mexikói vallásellenesség miatt tanulmányait az USA-ban, majd Spanyolországban
folytatta. 1925-ben pappá szentelik, 1926-ban a válság kellős közepén polgári
ruhában érkezik vissza hazájába. Mivel nyilvános papi működése lehetetlen volt,
püspöki jóváhagyással egy karitatív és szociális szervezetben tevékenykedett.
Neki 15 hónap adatott meg papi működésre. Ez idő alatt halálra keresték a
rendszer ügynökei, másrészt nagyon várták a papi szolgálatra igényt tartó
hívek. Pro atya konspiratív körülmények között, magánházaknál misézett,
gyóntatott, erősítette lelkileg a hívőket. Calles elnök személyes parancsára
1927 november 23-án hajnalban Miguelt, fivérét Humbertot és még két személyt
golyó által kivégeznek. Miguel a golyózáporban széttárta karját, megbocsátott
ellenségeinek, és meghalt. Utolsó szavai: Éljen Krisztus Király! Van-e nagyobb szeretet ennél?
“Áldott, aki jön
az Úr nevében.” Mk 11,9b.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése