Isten igéjének vasárnapja - Évk. 3.B.

Ötödik éve, amikor Ferenc pápa (2019. szept. 30.) elrendelte az Isten igéjének vasárnapját, és az évközi idő harmadik vasárnapjára helyezte. Ma nemcsak a Szentírásról, hanem Isten Igéjéről emlékezünk meg. Az új ünnep az ökumenikus imahéthez is kapcsolódik, amikor el lehet mélyíteni a kapcsolatokat a Biblián keresztül a zsidó hívekkel, és együtt lehet imádkozni a keresztények egységéért a többi keresztény felekezet tagjaival. Ferenc pápa arra buzdít, hogy ezt a vasárnapot ünnepnapként éljük meg, a liturgiában a Biblia trónusra helyezésével, mely nyilvánvalóvá teszi, hogy Isten igéjének meghatározó értéke van a közösség számára. Isten szava, igéje azt a kinyilatkoztatást jelenti, melyet az Ószövetségben a próféták Isten megbízásából hirdettek. Isten a prófétákhoz intézett és a próféták által hirdetett szavaival újra meg újra belenyúlt népe történetébe. Isten a szavával teremtette a mindenséget, szavával tartja fenn és kormányozza az egész természetet. 

Az Újszövetségben Isten Igéje megtestesült Jézusban, így nemcsak valami, hanem valaki, személyesen Jézus Krisztus. Az általa hirdetett s megvalósított üdvösség örömhíre, az evangélium Isten szava, az apostolok a hirdetői. Jézus az Írást a saját tekintélye alapján magyarázta, mint Isten Fia. Tanítása az Atya szava, Jézus szavai: örök élet, illetve lélek és élet. A Biblia teljes egészében az ember átfogó üdvösségére irányul. Fontos számunkra a Szentírás, de Isten Igéje még fontosabb. 

Ha a Bibliából kihagyjuk Isten éltető Igéjét, akkor csakugyan egy könyvgyűjtemény marad, és mondanivalója bezárul a múltba. 

Ha viszont valljuk, hogy Jézus Krisztus benne van a Bibliában, akkor a Szentírás itt és most szólít meg bennünket. Velünk történik. 

A Szentírást ugyanazzal a lelkülettel kell értelmezni, mint ahogy megírták. Jézus Krisztussal a kinyilatkoztatás beteljesedett, de a Szentlélek folytatja a tevékenységét, továbbra is sugalmaz az egyháznak a Szentírás tanításában. Nem lehet elkülöníteni a Szentírást és a hagyományt, együtt alkotják a kinyilatkoztatás egyetlen forrását. Amikor a Szentírást a Szentlélekben olvassuk, ahogy azt írták, akkor az mindig új és tápláló marad. Isten szavát az ember „hallás” által fogja fel. Ez természetes adottságot és kegyelmi segítséget is jelent. 

Ma, Urunk bűnbánatra hív, mint egykor a niniveieket. (Jón 3,1-5. 10.) Ennek örülhetünk, hogy szóba áll velünk és a teljesebb életre hív. 

Az idő rövid, elmúlik ez a világ. (1Kor 7,29-31) A végítéletkor, nem megsemmisül a világ, hanem átalakul és belőle sugárzik Isten szeretete, mely szívünket boldog örömbe burkolja. 

Jézus felszólít: „Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az üdvösség jóhírében!” (Mk 1,14-20) A jóhír tartalmazza azt is, hogy már itt van az Istenország. Csak fel kell fognunk a hitben és a viszonzó szeretetben. Míg nem késő, addig csatlakozzunk Jézushoz.

„Közel már az Isten országa, higgyetek az evangéliumban.” Mk 1,15.