Az Ószövetségben Istenünk nem
közvetlenül szólt hozzánk, hanem a próféták által. A próféta nem olyan személy, aki előre tudja mondani – Isten
segítségével – a jövendőt, hanem aki Istennek mintegy ügyvédje az emberek
előtt. A prófétaság teljesen Isten adománya, aki szabadon hívja a személyt, és
az ő Lelke vezeti. A próféta megismerteti az emberekkel azt, amit saját erőivel
nem tudna feltárni. Az első nagy próféta Mózes volt, őt senki sem múlta felül.
Isten vele közölte akaratát. Így a Sinai-hegynél Áront és fiait papoknak
rendelte. A bírák kora után királyt is adott nekik. Az Úr így szólt Moáb
mezején Mózeshez: „Prófétát támasztok
nekik... ajkára adom szavaimat, parancsaimat, s ő mindent tudtukra ad... Ha
valaki nem hallgat szavaira, amelyeket az én nevemben hirdet, akkor én majd
számon kérem tőle”. (MTörv 18,15-20)
Az ígéretben a “próféta-messiás”
alakja rajzolódik ki, akire hallgatni kell. Be is teljesedett Isten ígérete:
szolgált neki a templomban az ároni papság, vezette népét Dávid háza, intette
őket a próféták hosszú sora; mindez azonban csak addig, amíg el nem jött az,
aki egyszemélyben pap, király és próféta: Jézus Krisztus. Jézus a
messiás-próféta, aki szavaival és tetteivel tanít. (Mk 1,21-28) Az Újszövetség
kezdetén a “próféta-messiást” várták. Ezért kérdezték Keresztelőtől, ezt
mondták Jézusról a kenyérszaporításkor és a sátoros ünnepen. Jézus a csúcs,
azóta nincs próféta Izraelben. A világvégéig Jézus folytatja prófétai munkáját
az Egyházban. Jézusban kimondta Isten mindazt, amit hinnünk és tennünk kell,
hogy üdvözüljünk. De ez a szó nem hal el, hanem él a világ végéig az egyház
ajkán. Márk a messiási-titok keretében, Jézus és a tömegek kapcsolatáról számol
be.
Jézus tanít a kafarnaumi zsinagógában és „tanításával ámulatba ejtett mindenkit, mert úgy tanított, mint akinek
hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.” A hallgatóság felemelkedik Jézus
gondolataihoz, érzéseihez és imádkozó lélekkel simul Istenhez. Jézus szavaiban
a kegyelem működik, megérinti a hallgatókat, még a démontól megszállt embert
is.
Ekkor megdöbbennek a tisztátalan lelkek, már nem tudják feltűnés nélkül
elviselni ezt az állapotot, azért kezdenek hangoskodni. A mágia ismert
eszközével, a leleplezéssel próbálja elhallgatásra bírni Jézust. Jézus ezért parancsolt
a démonra: „Hallgass el, és menj ki
belőle!” – és a démonnak engedelmeskednie kell. Nagy kiabálással kiment az
emberből a vesztes hatalom.
Az emberek is megdöbbenten kérdezték egymást: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas!”
Jézus tanítása valóban új és ezt apostolaira és papjaira bízta, akik osztatlan
szívvel adták/ják magukat Jézusnak. (1Kor
7,32-35)
Jézussal való szeretetteljes kapcsolatban tudunk mi élni és boldogok
lenni. Ha valaki megkötözött élethelyzetben van, Jézus őt is meg tudja szabadítani.
„Világosságot láttak, akik a halál
szomorú földjén éltek.” Mt 4,16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése