Hubert
van Dijk: Lisieux-i Szent Teréz a tisztítótűzről - Kis Szent Teréz teológiája megélt teológia, a
tapasztalat teológiája. Otthon és a plébánián, valamint Lisieux-ben, a bencés
nővérek kolostori iskolájában is igazi katolikus nevelést kapott, így a tisztítótűzben
való hit sem volt ismeretlen számára. De az a nyitottság, amellyel e téma felé
fordult, túlment a megszokott mértéken.
Az évek folyamán a Szentlélek vezetésével
formálódtak meg benne azok a gondolatok, sejtések és eszmék, amelyeket később
„A kis Teréz tanítása a tisztítótűzről” címen foglaltak össze. Az Egyházban az
az uralkodó felfogás, hogy a tisztítótüzet aligha kerülheti el bárki is. Ezzel
kapcsolatban a későbbi szent már novícia korában ezt a megjegyzést tette az
egyik társnőjének, M. Philomena nővérnek, aki az általános felfogásnak
megfelelően gondolkodott:
„Maga túlságosan fél a jó Istentől, nem bízik benne
eléggé. Biztos vagyok abban, hogy ezért Ő nagyon szomorú. Nem kellene félnie a
tisztítótűztől a szenvedések miatt, hanem kívánni kell, hogy ne kerüljünk oda:
ezzel is megörvendeztethetnénk Istent, akinek olyan nehezére esik, hogy
megbüntessen bennünket. Amint megpróbál mindenben az Ő tetszésére cselekedni,
és ha töretlen lesz a bizalma, Ő majd minden pillanatban körülveszi megtisztító
szeretetével, és nem hagyja, hogy bűn száradjon a lelkén. És akkor biztos lehet
abban, hogy nem kerül a tisztítótűzbe!” Azt is hozzátette, hogy egyenesen
megsértjük Istent, ha hiányzik a bizodalmunk abban, hogy halálunk után
közvetlenül a mennybe jutunk. Amikor meghallotta, hogy a nővérek néha arról
beszéltek, hogy a tisztítótűztől ők sem menekülhetnek meg, kijavította őket:
„Ó, sajnállak titeket! Megsértitek a jó Istent, ha azt hiszitek, hogy a
tisztítótűzbe kell kerülnötök. Ha az ember szeret, nincs tisztítótűz!” Ez tehát
új tanítás, de csak azoknak új, akik nem ismerik Istent, akikben nincs gyermeki
bizalom. Pedig mennyire helyes így szemlélni a dolgokat! Isten ugyan ítéletet
ül felettünk egyszer, de Ő elsősorban az Atyánk, aki szenved, ha gyermekét meg kell
büntetnie, és ha azt szenvedni látja. A gyermeknek már csak az iránta érzett
gyermeki szeretetből is cselekednie kellene az Ő akaratát, nem pedig a
büntetéstől való félelmében.
Alapjában véve tehát ez azt jelenti, hogy Isten
nem akarja a tisztítótüzet! Megengedi gyermekei szenvedését, de közben a
legszívesebben másfelé nézne. Ha Szent Teréznek igaza van abban, hogy az
embernek nem kell szükségszerűen a tisztítótűzbe kerülnie, mert maga Isten ezt
nem akarja, és bizonyára szívesen segít nekünk, már nem is olyan merész az a
gondolat, hogy a tisztítótűz elkerülhető. Keresztes Szent János „A lélek sötét
éjszakája” című műve 2. könyvének 20. fejezetében így ír: „Csak igen kevés
ember képes életében a tökéletes szeretetre” (ez szükséges ahhoz, hogy azonnal
a mennybe jussunk).Avilai Szent Teréz is azt tapasztalta meg, hogy csak
kevesek kerülik el a purgatóriumot. Ars Szent Plébánosa ezt írja: „Biztos, hogy
csak néhány kiválasztott az, aki nem kerül a tisztítótűzbe, és a szenvedések,
amelyeket ott el kell viselnünk, kimondhatatlanok.” Ezért alakult ki a buzgó
keresztények között is az a nézet, hogy a rendes, sőt szent életű hívek is ki vannak
téve a halál után a tisztítótűz megpróbáltatásainak. És emellett mindig ezt az
egy érvet halljuk: „A tisztítótüzet nehéz elkerülni. Senki sem szent, és biztos
nekem is ott kell töltenem valamennyi időt.” Néha nagyvonalúan hozzáfűzik:
„Hiszen Isten igazságos” vagy: „Meg is érdemeljük.” Ettől különbözik Kis Szent
Terézia véleménye. Amikor egyszer növendékét, M. de la Trinité nővért arra
biztatta, hogy merjen hinni abban: számára is lehetséges a halál után rögtön a
mennybe kerülni, ez megkérdezte tőle: „Ha rendszeresen enyhébb vétkeket követek
el, remélhetem attól még, hogy »kerülő út« nélkül a mennybe jutok?” Terézia
nővér, aki jól ismerte a novícia gyengéit, így felelt: „Hát persze! Isten olyan
jó. Tudja, hogyan lehet magát megigazítani. De próbáljon meg ennek ellenére hű
lenni hozzá, hogy ne kelljen Neki hiába várnia a szeretetére!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése