Szeptember 15-én Egyházunk a Fájdalmas Szűzanyára
emlékezik. Mivel szeptember 15. vasárnapra esett, ezért a szentmisét vasárnapról
vesszük. 2006. szept. 17-én, az évközi 24. vasárnap kiemelkedő történelmi
pillanat volt, amikor Őszentsége XVI. Benedek pápa megbízásából Erdő Péter
bíboros, prímás, Esztergom–Budapesti érsek boldoggá avatta Salkaházi Sára szociális
testvért a budapesti Szent István Bazilikában. Sára
testvér élete tükrözte mindazt, amit a mai szentírási olvasmányokban olvastunk a
szeretetről és a boldogságról. Boldog élet csakis a Krisztust követő
szeretet-közösségből táplálkozik.
Vizsgáljuk
meg lelkiismeretünket, hogy Krisztus iránti szeretettel végeztük-e munkánkat,
tanulásunkat az elmúlt héten? Bánjuk meg mulasztásainkat és kérjük a
Szentlelket, hogy adjon bátorságot és erőt az Istennek tetsző életre.
**
A
hívatásról szóló tudósítások a Biblia legszebb részei. Izajás meghívását a
jeruzsálemi templomban kapta látomás formájában. Ekkor ébred tudatára, hogy a
szent Isten szolgálatába álló embernek tisztának kell lennie minden bűntől.
Isten meg is tisztította. Az Úr kérdésére: „Kit küldjek el?” - nagylelkűen
válaszol: „Itt vagyok, engem küldj el!” A próféta sorsa kudarc - akit az Úr
igéje miatt honfitársai és a megszálló hatalom egyaránt üldöz -, de ő bizalmát
az Úrba veti, s tőle vár segítséget. Izajás különös éneket zeng az Úr tökéletes
szolgájáról, aki az igaz hitet prédikálja, szenved, hogy kiengesztelje népének
a vétkeit és így dicsőíti meg az Istent.
1. Aki prófétai
feladatot kapott, annak türelemmel kell viselnie a küldetéssel járó szenvedést (Iz 50, 5-9a).
Izajás vállalja az áldozatot, akár az Úr Szenvedő Szolgája, mert tudja, hogy a
végső győzelem az övé lesz. A
keresztény ráismer Izajás jövendölésében Jézus szenvedésére és megváltó halálának
titokszerű meghirdetésére, mert ő Isten igaz szolgája. Szeretetből viseli el az
igazságtalan ütlegeket, és keresztje viselésével az erőszaknélküliség láncreakcióját
indítja el, hogy az odaadó vagy halálra menő szeretettel az emberi szív
megtisztuljon a gyűlölettől.
Isten
szolgáinak útját választotta Salkaházi Sára szociális testvér is. Ki is volt ő valójában, akinek a Duna–parton
emléktábla őrzi a nevét? Ki volt ő, aki bátor volt a vértanúságig? Akinek –
mint a világ igaza – fát ültettek a zsidók Jeruzsálemben? A
boldoggá avatáskor fontosabb életrajzi adatait olvastuk. 1899. május 11-én
született Kassán. Iskoláit a tanítónői diploma megszerzéséig Kassán végezte. Tanítónőként
kezdte munkáját, volt könyvkötő és újságíró is. 1926-ban látott napvilágot első
novellás kötete Fekete furulya címen. 1927-ben ismerkedett meg a Kassán
letelepedő Szociális Testvérekkel. 1928-ban elvégezte az általuk szervezett
szociális és népjóléti tanfolyamot, lélekben egyre közelebb kerülve a Társaság
szelleméhez. 1929-ben elfogadták jelentkezését a Szociális Testvérek
Társaságába. Első fogadalmát 1930 pünkösdjén tette le Szegváron. Lelkének
örvendezését fejezte ki jelmondata, amely egyetlen szó: „Alleluja!” azaz „Dicsérjétek az Urat!” Fogadalmasként
dolgozott Kassán, ahol a Karitász-irodát vezette, közben lapot szerkesztett.
Előadó körutakat tartott, hittant tanított. Népjóléti előadó volt Komáromban,
Técsőn és Rahón, tanított a Szociális Képzőben. Tevékenykedett a Katolikus
Háziasszonyok Országos Szövetségében.
1937-ben
Budapestre költözött, ahol új beosztásában – a Katolikus Dolgozó Nők és Leányok
Szövetségének országos vezetőjeként – működött. Három év alatt öt új otthont
alapított, közel háromszáz férőhellyel. Elkezdte az első magyar Munkásnő
Főiskola építését, és ezzel egy időben vezette a Bokréta utca 3. szám alatti
leányotthont.
1940
pünkösdjén letehette örökfogadalmát. Istennek való elmélyült önátadását jelzi
új jelmondata: „Alleluja! Ecce ego, mitte me!" (Alleluja! Íme itt vagyok,
engem küldj!) Ez a gondolat Izajás prófétától származik. Sára testvér ezzel
fejezte ki, hogy az Istennek való teljes önátadás útjára lépett. Lelkében egész
életét és halálát felajánlotta Istennek.
Ezt
az önfelajánlást 1943. őszén kifele is megtette két elöljárója jelenlétében.
Ebből az önfelajánlásból idézünk néhány gondolatot: „…én ma … hálából és szeretetből felajánlom magam, mint a Társaság
áldozatát!... Fogadd el az én halálomat minden fájdalmával együtt váltságul a
testvérek, különösen az öregek, betegek és gyengék életéért, és bűnös,
nyomorult életem fejében kíméld meg az ő életüket, és kíméld meg őket a
megkínoztatástól, fenyegetésektől, főként pedig a hűtlenségtől... Ó édes
Jézusom, teljes megnyugvással és készséggel fogadom már most a halál azon
nemét, amely Neked tetszik, az összes velejáró gyötrelmekkel, fájdalmakkal és
szenvedésekkel együtt.” A felajánlás ténye akkor titokban maradt.
2. Minden
életfelajánlás Jézus személyéből árad. (Mk 8,27-35) Márk evangélista Jézus
csodáin keresztül rámutat, hogy ő a Messiás. A Messiás-titokról szóló részt pedig
Péter vallomásával zárja le, és bevezet az Emberfia titkáról, szenvedéséről
szóló második részbe.
Jézus
saját személye körül keletkezett sejtéseket „útközben” akarja tisztázni.
Először azt kérdezi meg apostolaitól: „Kinek tartanak engem az emberek?” A tanítványok ismerik kortársaik véleményét. Válaszukból
az derül ki, hogy őt a messiás-előfutárnak tartják. Erre jön a második kérdés:
„Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter meglátja mesterében a beteljesítőt, a
Messiást. Jézus jóváhagyja, s rögtön szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról
kezd beszélni, amit Péter nem ért. Jézus elutasítja az emberi szemléletet, és
kiemeli azt, hogy útja szenvedéssel lesz tele, s aki hisz személyében, annak
követnie kell őt. Követése kereszthordozást, sőt életáldozatot is kíván. Mégis
vigasztaló az örökélet szempontjából, hogy aki elveszíti életét Jézusért és az
evangéliumért, megmenti azt.
Sára testvér életét belső és külső
megpróbáltatások kísérték. De ezekben a Szentlélek világossága és ereje
működött, ami mindig mélyebb lelki önátadásra késztette. Egyik naplófeljegyzésében
a következőket találjuk: „Keresztül kell gázolnom önmagamon, keresztül kell
lépnem önmagamon, meg kell ragadnom önmagamat, hogy önmagamat lerázva,
megsemmisítve ráismerjek önmagamra, ráeszméljek énemre”. Ezzel az erős
elszántsággal, hittel szokott le például a dohányzásról, amely őt a világhoz és
előző életéhez kötötte.
3. Az igaz hit,
Istennek az elfogadása, az előtte való hódolat és engedelmesség kifejezése. (Jak 2,
14-18) A Jézusba vetett hitet csak a tettek tükrözik a hétköznapok hűséges
megélésében – figyelmeztet Jakab apostol.
Sára
testvér fogadalmas életének nagyobb része a nemzetiszocializmus idejére esett.
XI. Pius pápa 1937-ben kiadta a két szélsőséges rendszert – a
nemzetiszocializmust és a bolsevizmust – elítélő enciklikáit. A Katolikus
Egyház, s benne a Szociális Testvérek Társasága sem nézte tétlenül, hogy
embereket származásuk, vallásuk vagy társadalmi hovatartozásuk miatt
megkülönböztettek. Harcolt a korszellem ellen, védte az üldözöttek jogait és
életét. Ebbe a munkába kapcsolódott be Sára testvér 1940-ben. A Nunciatúra és a
testvérek segítségével keresztleveleket osztogatott, üldözötteket rejtegetett.
A Szociális testvérek több mint ezer embert mentettek meg, Sára testvér egymaga
száz ember életét mentette meg.
A
háborús körülmények közt ülték meg karácsony ünnepét. 1944. december 27-én a
nyilasok körül zárták a Bokréta utcai munkásnőotthont, amely akkor Sára testvér
vezetése alatt működött. Zsidók után kutattak. Az igazoltatás végén hat
személyt magukkal hurcoltak, köztük volt Salkaházi Sára is. Egy szemtanú
szerint még aznap este mind a hatukat – mezítelenre vetkőztetve – a Dunába
lőtték. A kivégzés előtti percekben Sára testvér gyilkosai felé fordulva
letérdelt és égre emelt tekintettel keresztet vetett magára. Isten elfogadta
életfelajánlását – vértanúsága betejesedésével.
Salkaházi
Sára testvér életpéldája figyelmünket korunk eseményeire irányítja. Ma is
vannak ártalmas eszmerendszerek, az emberi jogok ma sem érvényesülnek
maradéktalanul. Szűkebb és tágabb világunkból hiányzik az önfeláldozó szeretet.
Nincs béke az egyének szívében, a családok életében, és a különböző társadalmi
rétegek között is egyre mélyülő szakadékok húzódnak. Napjaink Kelet-Európájában a
háború szörnyűsége tombol, míg nyugatot a terrorizmus tartja félelemben.
Ilyen körülmények között kevés az igazán boldog ember.
A
vasárnapi olvasmányokból és Salkaházi Boldog Sára testvér életéből tanuljuk meg, csak
egy igazi boldogság van a világon – a Krisztusban gyökerező szeretet-közösség.
Kérjük Sára testvér égi közbenjárását, hogy Krisztusnak átadva magunkat, építeni
tudjuk az emberiség boldogulását. És segítsen, hogy saját szívünk békétlenségét
le tudjuk győzni, és szembe tudjunk szállni mindenféle igazságtalansággal. Így a
Krisztussal végzett szolgálatunk által boldogok leszünk már itt a földön, és
jutalmul megkapjuk az örök életet. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése