25.B - Krisztussal járni

25. B. - vasárnap - Krisztussal járni - Aki felteszi életét egy bizonyos meggyőződésre, az ritkán kerülheti el, hogy ezért szenvednie ne kelljen. Áll ez a maga útját járó, önálló tudósokra, művészekre éppúgy, mint a feltalálókra, forradalmárokra, áll Krisztusra és az ő egyházára is. Olyan eszme vagy elgondolás nincs, amelyet mindenki és mindenkor helyesel, és soha senki sem támad vagy gúnyol. Nincsen olyan ember, akit legalább is csipkelődés formájában ne érne valahonnét támadás. Az olvasmány szövege elsődlegesen azokra a zsidókra vonatkozik, akik Alexandriában a pogány környezetben is hűségesek maradtak vallásukhoz, és ezért a pogányok, valamint hűtlenné vált társaik gúnyolták őket. (Bölcs 2,17-20) A hitetlen és a felületesen gondolkodó hívők téves elgondolása, hogy Istennek kötelessége megóvni övéit minden rossztól, bajtól. Tény ez, hogy ez nem áll. Ha „kötelessége” lenne, meg is tenné. De nem teszi. Ha megtenné, nem lennének vértanúk, ártatlan áldozatok. Isten megóvja övéit, ha valóban övéi akarnak maradni, olyan értelemben, hogy övéi maradnak, még a halál után is. Ez a legnagyobb oltalom. Jézus is kérte, ha lehetséges, ne kelljen szenvednie. De nem ez volt a nagy kérése, hanem hogy betöltse Isten akaratát, vagyis Istené maradjon. A tanítványai számára sem azt kérte, hogy vegye ki őket a világból, hanem azt, hogy az Atya őrizze meg őket a világ szellemétől, maradjanak az Isten gyermekei. Mi is kérjük, hogy segítsen meg testi-lelki szükségeinkben, de a legfőbb kérés: magadnak őrizz meg Uram, és boldog leszek. 

– Az egyház a szenvedő igazakban kezdettől fogva az Üdvözítő előképét látta, annál is inkább, mert már az újszövetség Jézusra alkalmazza a fejezet egyes mondatait. Jézus a hegyről lejövet a tanítványait akarta tanítani, amíg átvonulnak Galileán. (Mk 9,29-36) Megmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad. Jézus szenvedéséről és feltámadásáról jövendöl, apostolai annyira nem értik, hogy közben az Ő országában való elsőbbségről vitatkoznak, és figyelemre sem méltatják ebből a szempontból a szenvedést és a halált, mint amik kockázatossá teszik az első hely választását. 

Jakab apostol által elítélt helytelen kívánság az apostolokban is fellelhető volt. (Jak 3,16-4,3) Aki egy akar lenni Jézussal, annak szolidárisnak kell vele lennie minden apró vagy nagy szenvedésben is. 

Isten népét az jellemzi, hogy hajlandó együtt szenvedni Krisztussal Isten országáért. Az apostolok most beigazolták, hogy a jót is lehet rossz lelkülettel kívánni. Jézus pedig megtanítja őket arra, hogy csak az való első helyre, aki mindenkinek akar szolgálni. Kérjük az Úrtól a ráfigyelés, a hitünkben való állhatatosság kegyelmét, a szelíd, alázatos keresztviselés lelkületét, és a helyes önismeretet is – magunknak is, egyházunk számára is.

„Egyszülött fiát adta, hogy örökké éljen minden őbenne hívő.” Jn 3,16.