23.B - gondolat - Nyíssuk ki szívünket

Nyíssuk ki szívünket - Az idén szeptember 8-ra esett vasárnap, ezért Szűz Mária születése (Kisboldogasszony) ünnepe elmarad. A szentmisét az évközi 23. vasárnapról vesszük, de a Szűzanya születéséről megszabad emlékezni. A Szűzanya életéből azt a keveset tudjuk, a - mit az evangélisták megörökítettek. De ne felejtsük el, hogy akinek az Úristen nagy méltóságot és szerepet szánt az üdvösségtörténetben, azoknak élete csak látható kis darabja egy mérhetetlenül nagyobb és gazdagabb életnek, amely az örökkévalóságban kezdődik, azután belép rövid néhány évtizedre az időbe, hogy utána megint az örökkévalóságba térjen. Olyan mint az augusztusi meteorraj Szent Lőrinc napja körül: egy éjszaka belép földünk légkörébe, néhány pillanatra elbűvölnek ragyogásukkal, s azután ismét eltűnnek abban a titokzatos űrben, melyből jöttek. Mennyei Atyánk örök elhatározásában Szűz Máriának a legnagyobb méltóságot és hivatást szánta az Egyházban, mely teremtményt egyáltalán érhet, az Isten-anyaságra. Léte elsőpillanatától ment volt az eredeti bűntől, és teljes volt kegyelemmel: szeplőtelenül fogantatott. Születése Isten ígéretei szerint Dávid nemzetségéből történt, hogy majd általa kapjuk meg a mennyei Atya ajándékát, a Szentlélek erejéből fogant Megváltónkat, Jézus Krisztust. Szűz Mária látogatásakor Erzsébet eltelt Szentlélekkel és ezt mondta: „Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” Szűz Mária mindig hittel járta Szent Fia áldozatos útját és dicsőségének is részese lett a mennyben (Nagyboldogasszony). Ezért mi boldognak hirdetjük és közbenjárását kérjük. – Szent Lukács evangélista, Keresztelő János születésének hírül adásában írja, hogy Zakariás pap mivel nem hitt az angyal szavának, ezért megnémult és nem tudott beszélni a beteljesedés napjáig. Zakariás némasága jel volt. Ugyan ilyen jel volt Jézus minden gyógyítása. Sok beteg kereste fel és sok beteget vittek hozzá, mint az evangéliumi szakaszban a süket-némát, hogy gyógyítsa meg. (Mk 7,31-37) Jézus pedig segített rajtuk, hogy tudjanak megnyílni Isten előtt. Még egy nap és az iskolák kapui kitárulnak a tanulni akaró ifjak előtt. Sokaknak nem örömhír, mert a tanulás munka, ami értelmi és akarati erőfeszítést igényel. Ám segítségünk is van, ha néha el-elakadunk az ismeretszerzésben vagy a munkánkban. Izajás próféta által bátorít: „Bátorság! Ne féljetek! … maga az Isten jön.” (Iz 35,4-7a) Segítségünkre van a Szentlélek és fogékonnyá teszi értelmünket az igazságra, s akaratunkat a jóra. Ha Krisztussal jó kapcsolatot alakítunk ki, ez kifelé megnyilvánul a szeretetszolgálatban. (Jak 2,1-5) 

Jézus hívására válaszoljunk tanulással és társaink megsegítésével. „Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk” – írta Seneca. Mi az örök életre készülünk, és Jézussal a szeretetszolgálatban akarunk diadalmaskodni.

„Jézus hirdette országának örömhírét, és minden betegséget meggyógyított.” Mt 4,23.