1849.
augusztus 12-én Világosnál harmincezer honvéd virrasztott, hogy az ellenség meg
ne lepje, és másnap a fegyverletétellel a szabadságharc fegyelmezetten,
felkészülten fejezzék be. - Mi volt honvédek lelkében? - Csak sejtjük, valami
olyanféle, mint október 6-án az Aradi Tizenhárom lelkében. – Istenünk, a
történelem Ura, már kezdetben megáldotta ősszüleinket, és megígérte, hogy
boldoggá teszi. Ez az áldás a bűnbeesés után is megmaradt: a hit, a remény és a szeretet. – Isten mint
irgalmas Atya megváltót ígért és a három isteni erény által megerősítette és
segítette a hit hőseit. A hit Isten igazmondásán nyugszik, a remény pedig az ő
erejére és hűségére támaszkodik – ahogy olvassuk a Zsidókhoz írt levélben. (Zsid
11,1-2, 8-19) A szeretet az együtt haladásban és munkálkodásban nyilvánul meg.
Ezt jeleníti meg a liturgiát végző főpásztor, aki egyik kezét az oltárra teszi,
a másik kezével a pásztorbotra támaszkodik. Ezzel a magatartással fejezi ki,
hogy a hit Isten igazmondásán
nyugszik, a remény pedig Isten erejére és hűségére támaszkodik. 
Szent Pál vagy
közeli munkatársa levélben bátorítja a szétszórtan élő keresztényeket, akik az
üldöztetésben és a szenvedésben elfáradtak, hogy ne inogjanak meg a hitben.
Bátorításukra feltárja a keresztény élet távlatait, amely zarándokút a megígért
„nyugalom”, az égi haza felé. A hit hőseit erőteljes vonásokkal rajzolja meg: Ábrahám
és Sára hűségesek Isten szolgálatában akkor is, amikor a remény utolsó szikrája
is kialvóban volt. Ábrahám hittel áldozta fel Izsákot, mert biztosra vette,
remélte, hogy Isten képes a halottakat is feltámasztani, mert megígérte: „Izsák által lesznek utódaid.” Izsák így lett Jézus Krisztus előképe, aki a
feltámadással a hit szerzőjévé és beteljesítőjévé vált. Isten hű ígértéhez. A
választott népnek előre jelezte az egyiptomi rabságból a szabulás éjszakáját.
Izrael népe így felkészülten várta a kivonulás óráját. (Bölcs 18,6-9) Az
évszázadok során megtapasztalták, hogy minden olyan rendben következik be,
ahogy azt az Úr megmondta, ezzel gazdagodott és elmélyült Isten iránti szeretetük.
– A földi zarándokúton, Krisztus az Isten Fia a vezetőnk, ő több mint Ábrahám
vagy Mózes. A Benne való hit, remény és szeretet a kegyelmi élet. Ha megmaradunk
Jézus szeretetében, akkor bőséges termést hozunk és az Atya nekünk adja
„országát”, létgazdagságát. (Lk 12,32-48) Figyeljünk legnagyobb értékünkre, az
Isten országára, az örök életre. Legyünk éberek – Jézus azt a figyelmes
lelkületet akarja a szívünkbe ültetni, hogy bármikor szólít, készen álljunk a
vele való találkozásra. Legyünk a remény zarándokai, mint a hűséges szolgák,
akik tudják, hogy Uruknak egykor számadással tartoznak. Jézus pedig nem
megszüntetni akarja életünket, hanem teljes boldogságra hív. Így lesz találkozásunk
az örök élet.
„Álljatok készen, mert nem
tudjátok, hogy az Emberfia mikor érkezik.” Mt 24,44.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése