A bölcs és az álom
- Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!
- Hallgatlak - bólintott a Bölcs.
- Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok.
Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás
rajta, csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda.
Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem
kövek. Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez
indultam.
Amikor elővettem,
kettévált a kezemben. Belül szikrázó, tiszta ragyogású volt. Azonnal
tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez GYÉMÁNT! Rohantunk az
ékszerészhez, de közben tele pakoltuk a zsebeinket a csúnya, szürke
kövekkel, hátha... Az ékszerész vágta, csiszolta a kettévált követ,
végül fel is mutatta, hadd lássuk mi is, hogy sziporkázik.
- Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal - lelkesedett.
Kipakoltam a sok egyforma szürke kövemet. Ő bizalmatlanul nézte a
sötétlő halmot, majd legyőzve utálkozását, egyet megfogott és vijjogó
gépével kettévágta. Smaragd volt. A következő rubin, utána valami
csodaszámba menő ritkaság, és aztán így végig. Felfoghatatlan kincs
feküdt előttem, szikrázott, tündökölt ezerféle színben a belsejükben
rejtőző érték. Én pedig döbbenetemben felébredtem. De nem tudok
szabadulni az álomtól. Mondd, mit jelenthet?
- A szürke kövek a MINDENNAPJAID, Barátom! Éppen ideje, hogy felfedezd:
valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága. Dolgozni kell rajtuk, az
igaz, de ha jól megmunkálod őket, gazdagabb leszel mindenkinél. Már
reggel vedd kezedbe napodat, hogy megláthasd benne a hűség gyémántját, a
bizakodás smaragdját, a szeretet rubinszínű áldozatosságát...
Mától kezdve soha nem beszélhetsz "szürke hétköznapokról", hiszen láttad, mi rejlik bennük!
**
Kávés csészék
Egy csoport diák, akik nagy karriert
futottak be, összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi
tanárukat. A beszélgetés hamar panaszkodásba csapott át a
stresszes élet és munka kapcsán.
A
tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába, s egy
nagy kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza:
porcelán, műanyag, üveg; néhányan simák voltak, néhány közülük
drága és ritkaság volt, s szólt, hogy mindenki szolgálja ki
magát. Amikor minden diák kezében egy csésze kávé volt, a tanító
így szólt:
-
Megfigyeltétek, minden szép és drága csésze elkelt, hátrahagyva
az olcsó, műanyag csészéket. Habár mindannyiótoknak az a
természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok önmagatoknak,
ez a problémáitok és a stresszetek forrása is. Amit valójában
mindenki akart, az a kávé volt, s nem a csésze, de tudatosan a
jobb csészékre vadásztatok, s egymás csészéit figyeltétek.
-
Feltételezzük, hogy az Élet a kávé, s a munkahelyek, a pénz, és
a társadalmi pozíció a csészék. Ezek csak eszközök az Élethez,
de az élet minőségét nem változtatják meg.
-
Néha, azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk
élvezni a benne lévő kávét.
Tehát, barátaim, ne engedjétek, hogy a csészék irányítsanak…. a
kávét élvezzétek helyette.
Előző tanmese:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése