A
világosi fegyverletétel. 1849.
augusztus 9-én a temesvári csatában Bem döntő vereséget
szenvedett Haynautól. Kossuth 11-én, szombat este 8 órakor
lemond kormányzóelnöki tisztéről, s átadja a hatalmat Görgeynek,
és hamis útlevéllel elmenekül. Görgey haditanácsot tart Aradon,
ahol egyhangúlag határoztak: le kell tenni a fegyvert. Görgey
levelet küld Rüdiger orosz tábornoknak, hogy csak az oroszoknak
hajlandó magát megadni. Bízik a cár nagylelkűségében, hogy az ő
számos derék bajtársát az orosz cár nem fogja egy bizonytalan
sorsnak, és a magyar nemzetet az osztrákok szilaj bosszúvágyának
védtelenül kiszolgáltatni. Megjegyzi: „Talán elég lesz, ha egymagam leszek annak áldozatja.” 12-én,
vasárnap Görgey az Aradtól 20 km-re levő Világosra ér. Délben
Bohus János kúriájában fogadja Rüdiger orosz tábornok vezérkari
főnökét Frolovot. Megtárgyalták a fegyverletétel helyét és
időpontját. Másnap a magyar szabadságharc nem fejvesztett
bomlással fejeződött be, hanem harmincezer magyar katona
fegyelmezett, szomorú, de ünnepélyes együttlétével (Csigérszőlős
melletti
síkon lezajlott, „világosi fegyverletétel”).
Görgey
utoljára még ellovagolt hűséges katonái előtt, és szintén lovon
érkező orosz Rüdiger gróf tábornokot és törzskarát fogadta.
Drozdov főhadnagy így írja le: „Görgey a lovával serege elé
lépett, hogy utoljára köszöntse seregét, csak tompa zokogás tört
fel melléből, mire az egész hadsereg levegőeget betöltő »Éljen
Görgey!« kiáltással, könnyezve válaszolt vezérének, kihez
őszintén ragaszkodott. Az egyik tiszt előrejött, hogy a többiek
nevében szóljon volt tábornokához, de csak annyit tudott
kiejteni: »Isten veled, Görgey!« – »Isten veled, Görgey!« –
ismételte az egész hadsereg”.
**
Imádság a többért, hogy boldog legyél
Adj, Uram!
Egy kicsivel több
türelmet, hogy
elviselhessem azokat, akikkel olyan nehéz együtt élnem.
Egy
kicsivel több
állhatatosságot, hogy folytathassam kötelességeimet, melyek
kívánságaimmal
teljesen ellentétesek.
Egy kicsivel több alázatosságot, hogy
megmaradjak azon a
helyen, ahová Isten állított, bár ez a hely nem vág egybe sem
álmaimmal, sem
terveimmel.
Egy kicsivel több belátást, hogy az embereket
olyannak vegyem,
amilyenek, s nem amilyennek szeretném őket...
Egy kicsivel több
okosságot, hogy
mások ügyeivel minél kevesebbet foglalkozzam, s magamat ne
izgassam miattuk.
Egy kicsivel több erőt, hogy türelmesen fogadjam azt az
eseményt, amely éppen
most megzavarta az örömömet.
Egy kicsivel több kedvességet, hogy
ne mutassam
megbántottságomat.
Egy kicsivel több önzetlenséget, hogy mások
helyzetébe minél
jobban beleélhessem magam...
(Szent John Henry
Newman)
Előző tanmese:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése