Október 9.

Elfogynak észérveid - 1235. október 14. vasárnap. Róbert esztergomi érsek Magyarország királyává koronázta IV. Bélát (1235-1270). A király 1239. január 13-án, IX. Gergely pápának küldött levelében írta: „Mivel a Teremtőnknek adományából és kegyelméből vagyunk, amik vagyunk, felajánljuk magunkat élő áldozatul a keresztény hit megvallásának és a római Egyház tisztességének növeléséért.” 

1241/2-ben a mongolok feldúlták az országot. Az iszonyú pusztítás után, Béla király az újjáépítésen fáradozott, és amikor meghalt, úgy tekintettek rá, mint Magyarország második alapítójára. Mindennapi munkájában a szeretet vezérelte. 

A szeretet számunkra isteni adomány, akár a levegő. Nagyon jó mindkettő. Azért kaptuk a szeretetet, hogy általa élő kapcsolatban legyünk Istennel és egymással. 

A szeretetben egyszerre gazdagodunk és leszünk megajándékozottak. 

A szeretet éltet és magasba emel. Sőt késztet, hogy mindenkit elsőként szeressünk. 

A szeretet nemzi az életet, élteti a családot, összetartja a rokonságot, erősíti az egyházat és a nemzetet. Szeretettel jövünk a szentmisére, hogy a múlt és a jelen adományaiért hálát adjunk mennyei Atyánknak. 

A szentmisén való részvétel mindig a szeretet tette. 

A szeretet hiánya bűnös állapotot, bajokat idéz elé. Korunk erkölcsi ragálya, betegsége a bűn. Veszélyesebb a lepránál, mert romboló hatását elsősorban a szeretni nem akaróban kezdi el, mert elidegeníti önmagától, Istentől és a környezetétől. Boldogtalanná teszi, pótcselekvésre készteti és rögeszméssé válik. Ezzel oda az  életkedve, megszakad a baráti kapcsolata és zátonyra fut a házassága. 

A bűn útjára tért ember nyugtalan és önmagát pusztítja. 

A bűnből kigyógyulni csak Isten segítségével lehetséges. Ez viszont az irgalom, melyet Isten kínál fel nekünk, mint a leprás Námánnak a gyógyulást. (2Kir 5,1-8, 15) 

Námán lelki fejlődésében a következő folyamat ment végbe: nyomorúságában komolyan vette a cselédlánytól származó örömhírt, majd mindent megtett, hogy a prófétához eljusson. 

Miután elfogytak észérvei csak akkor engedelmeskedett a próféta utasításának és meggyógyult. Az Úr jóságának megtapasztalása után visszatér Elizeushoz, hogy örömét és háláját kifejezhesse. 

Elizeus minden felkínált anyagi adomány elől kitér, hogy Námán megláthassa Istent, akinek ő szolgál. 

Námán a hálaadással  Isten-hitre jutott, amiről így vall: „szolgád ezentúl nem mutat be égő- és véres áldozatot másnak, csak az Úrnak.”  

Az üdvösség mindenkinek szóló hívás, Isten ingyenes adománya, nemcsak a választott népnek fenntartott kiváltság. (Lk 17,11-19) 

A tíz leprás gyógyulása tízszerese annak, amit Elizeus tett. 

A tíz ember jele lett annak, hogy Jézus az egész embert alakítja át, s az üdvösség nincs összekötve egyetlen néppel, egyetlen hellyel sem, ezért lehet hirdetni mindenkinek (2Tim 2,8-13), hogy ők is eljussanak a bűnön és halálon győzedelmeskedő hitre. Aki befogadta a húsvéti hitet az szabaddá válik és elkötelezetten él.

„Ha meghalunk vele, vele együtt élni is fogunk.” 2Tim 2,11.