Mennyei Atyánk mindent az emberért teremtett, de a
tovább teremtéshez közreműködést kért az emberiségtől. Már természetes vonalon
is ez Isten stílusa. Nem teremtette készre az ember világát, hanem azt akarta,
hogy az ember hajtsa azt uralma alá. Az emberi faj fenntartásának szent
feladatába is belevonta Urunk az embert, azért teremtette férfinak és nőnek.
Ugyanígy a természetfelettivel kapcsolatban is. Ádám igenjét szövetségi
szerződésként akarta, hogy az ember közreműködésével bontakoztassa ki az
ajándékba adott természetfeletti életet, a földön kezdődő, de a mennyben
beteljesedő Isten országát, amely kimondhatatlan boldogság az embernek. Lehet-e
ennél megtisztelőbb ajánlat, mint szövetségben lenni Istennel? És van-e nagyobb
rejtély, mint az, miért utasította vissza az ember Isten barátságát? Valóban a
gonoszság misztériuma működött, maga a Gonosz. Az ő gőgje ihlette az ősszülőket:
a majd leszek én a magam világának istene. Ez az esztelenségig menő gőg. Az
eredmény: az ember ráébredt, hogy hiába Isten nélkül senki. Egyetlen reménye
maradt: Isten megbocsátó irgalma. Valóban Isten „újra meg újra szövetséget is
ajánlott az embereknek”.
Ezek a szövetségek, részszövetségek voltak, amelyeket
Ádám nem-je után ajánlott Isten az embereknek. Ezzel csak jelezte, hogy nem
mondott le végleg rólunk. Noéval, Ábrahámmal, Mózessel kötött szövetség nem
végleges, ezt az ószövetség idején jelezte Isten. Csak előkészítése volt az „új
és örök szövetségnek”, melyet Jézus vérében köt és terjeszt ki minden emberre.
Isten mindenkivel szabad. Dávidot gyermekkorában kente királlyá a Próféta. „Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember.
Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet.” (1Sám16,1b 6-7. 10-13a) Fokozatosan
tanulta meg, hogyan kell uralkodni. A keresztség lényege, hogy elnyerjük a
hinni tudás és a természetfeletti szeretet képességét. Ez Isten ingyenes
ajándéka. Ezért célszerű a gyermekkeresztelés. A gyermeket azután rá kell
vezetni, hogy hogyan kell, és hogy milyen jó Jézus Lelke szerint élni. Csak a
megkeresztelt tud Krisztusba öltözködni. „Éljetek
hát úgy, mint a fény fiai. … Azt keressétek, ami kedves az Úr szemében.”
(Ef 5,8-12)
Jézus döntés elé állította a hatóságokat, és minket is. Mi magunk
hiszünk-e? Krisztus Lelkének világossága ragyog-e át tetteinken?
A született
vak Jézus szavára „Menj, mosakodj meg a
Siloe tavában. Ő elment és megmosdott, és amikor visszatért, már látott.” (Jn 9,1-41) Hívő ember lett, s ehhez éppen viszontagságokon
keresztül vezetett az útja. Először önmaga azonosságáért kellett megharcolni a
hatóságokkal, hogy ő az, aki vak volt. Kiáll ismeretlen Jótevője mellett. Ezért
kidobják a zsinagógából. Jézus pedig fölemeli a kitaszítottat, amikor újra
találkozik vele. A meggyógyult ember azért borult le Jézus előtt, mert számára
igazság: nagy próféta támadt köztünk,
Isten meglátogatta népét. Ő most Isten szemével látó, hívő ember lett.
Amikor
egy Isten nélkül boldogulni akaró világ vesz körül bennünket, könnyen
áldozatául eshetünk az egyre hatalmasabbnak látszó szekularizáció
fenyegetésének. Ezért itt az ideje, hogy elítéljük a bűnt önmagunkban.
„Ha ő nem Istentől volna, nem tehetett volna
semmit.” Jn 9,33.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése