Gyermekeknek életet adni, annyi mint a világot fenntartani, éltetni,
szeretni. A gyermek embernek születik, de a szó valódi értelmében csak úgy
válik belőle ember, ha erre megtanítják. A keresztségben istengyermekké lesz a
csecsemő, de erre az életformára is tanítani kell. A kereszténnyé nevelésnek a
lényege, hogy az ádámi, önistenítő magatartásból kivezetik a gyermeket és
megtanítják a szeretet életformájára. Azért tanulunk, hogy a szerzett
ismereteinkkel tudjunk a közösségbe illeszkedni, majd azt szolgálni és így jó
emberekké válni. Mert az élet arra való, hogy megtanuljunk szeretni, és így
rátaláljunk az örök szeretetre, Istenre. Nagy eredmény, ha felismerjük, hogy
azért kaptuk életünket, hogy szeressünk és odaadjuk Istennek és testvéreinknek.
Régen az emberek felmentek a hegyekre, a magaslatokra, hogy jobban tudjanak
tájékozódni. Ugyanakkor a legtöbb vallásban a hegyet az ég és föld találkozási
pontjának tartják. Az ószövetségben a hegy csak egy teremtmény a többi között.
Krisztus óta pedig Sion már nem a központ, mert az Atya azt akarja, hogy az
igazi imádók mindenhol lélekben és igazságban imádják. (Jn 4,21-24) Az emberek
nyomorúságát, amely tönkre tette életüket és a világot, egyedül Isten hozhatja
helyre. Gondviselő szeretetében Fia megtestesülését készítette elő, hogy a bűn
okozta síralom-völgyből az emberiségnek szabadulást szerezzen. Ennek az
előkészítésnek fontos lépése Ábrahám kiválasztása és egy nép megalkotása volt.
(Ter 12,1-4a)
Isten üdvösségre hívását csak hittel követheti Ábrahám és minden
meghívott. Nincs más biztosítéka, csak Isten szava. Nincs üdvösség Isten
szavának elfogadása nélkül. Nincs üdvösség a nélkülözhetetlen hit nélkül. A
látszat és az emberi megfontolás nem támasztotta alá Isten ígéretének hitelét,
Ábrahám mégis elindult és ezáltal minden hívők atyja lett.
Az evangélium a
Jézus Krisztusban beteljesülő megváltásról szól. (Mt 17,1-9) Az első hegyi
jelenetben Jézus a sátán hatalmát utasítja el, ezután valamelyik hegyről
tanítja a tömeget, gyógyítja meg a szerencsétleneket, és ad nekik csodálatos
kenyeret. Szenvedése előtt egy hegyen tárja fel három kiválasztott tanítványa
előtt dicsőségének előlegezett fényét, amikor Mózes és Illés jelenlétében
kifejezi megváltói szenvedésének vállalását. Az elvállalt sors nem idegen neki,
abban otthon van. Így akarja megerősíteni tanítványait, hogy minden
élethelyzetben egész szívvel, az ő lelkületével vállalni tudják az Atya iránti
engedelmességet. Péter apostol otthon érezte magát. De ennél fontosabb az Atya
üzenete: „Ez az én szeretett Fia, akiben
kedvem telik. Őt hallgassátok!”
Szent Pál is bátorít, hogy életünket
merjünk a hitünkre alapozva élni (2Tim 1,8b-10), mert Jézussal vállalt
szenvedés a földön is boldogít, s az örök életet szerzi meg. Ez a vállalás
annyi, mint szeretni.
„Felragyogtatta előttünk az életet és a
halhatatlanságot.” (2Tim 1,10)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése