1.
Urunk bemutatása. Gyertyaszentelő Boldogasszony.
Gyertyák a kegytárgyasnál kaphatók. Az Istennek szentelt személyek világnapja
február 2. ezért külön imádkozzunk értük!
2. (Február
2-án) Ma aláírásgyűjtés tartanak a szentmisék után a Nemzeti Régiók polgári
kezdeményezés támogatására. Ehhez
szükséges a személyazonossági igazolvány is.
3. Hétfőn Szent Balázs püspök,
vértanú emléknapja, a szentmisék végén balázsolást tartunk.
4. A plébániai hitelmélyítő hittanórákra
várjuk az iskolás diákokat: kedden a
0-II. osztálynak 3-4 óráig. A IV-VII. osztályosoknak 4-5. óráig.
A bérmálkozóknak
péntek este 7 órától előadás.
5.
Február 12-én Isten Szolgája Márton Áron püspökké szentelésének 81. évfordulója
less. E napon 18 órakor kezdjük el a jegyeskurzust az altemplomban. Kérjük,
hogy az érdekelteket értesítsék.
6. Február 22-én püspökszentelés, érsek beiktatás
Gyulafehérváron. Két autóbuszra letettük az igényünket. Még 20 szabad hely van,
feliratkozni a plébánián vagy a sekrestyében lehet. Az utazás ára 60 lej/fő.
7. Pénteken 18 órától a Városházán, Nagy Antal tanár: A Biblia és a csillagászat címmel
tart előadást.
8. Márton
Áron a mi “szent” püspökünk – Napló egy csodáról című könyv újra kapható.
9. Figyelmükbe ajánljuk a katolikus sajtót, könyveket,
kegytárgyakat.
10. Kedden Rákellenes
világnap. Orvosok előadása: Mit tehetek magamért? Megküzdés a rákkal! -
címmel orvosok tartanak előadást a HR Megyei Tanács Márványtermében 17 órakor.
11. Szerdán az esti mise után a Márton Áron Katolikus
Férfiak Szövetségének ülése. Szeretettel várjuk a férfiakat.
12. A szentmise befejezéseként általános Balázs-áldást adunk:
„Szent Balázs püspök és vértanú esedezése által mentsen és őrizzen meg téged az
Úr a torokbaj- és minden egyéb bajoktól az Atyának, Fiúnak és Szentlélek
Istennek nevében. Ámen.”
13. Ma délután szentségimádás.
**
Babits Mihály: Balázsolás
Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!
Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
aki hozzád imádkozott
fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az
oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én
s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
életem a fojtogató
torokgyíktól, s a veszedelmes mandulák
lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
nem is gondolva tereád.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag,
hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
magasabb szellemek - de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel... Mosolyogj rajtam, Balázs!
ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén -
mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet
és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok
kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan olyan megadón
hajtottam gyetyáid közé,
mintha sejtettem volna már... Segíts, Balázs!
Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
kivégzett: tudhatod, mi az!
Te ismered a penge élét, vér izét,
a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
csatáját és rémületét.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall
még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál.
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
aki hozzád imádkozott
fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az
oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én
s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
életem a fojtogató
torokgyíktól, s a veszedelmes mandulák
lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
nem is gondolva tereád.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag,
hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
magasabb szellemek - de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel... Mosolyogj rajtam, Balázs!
ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén -
mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet
és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok
kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan olyan megadón
hajtottam gyetyáid közé,
mintha sejtettem volna már... Segíts, Balázs!
Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
kivégzett: tudhatod, mi az!
Te ismered a penge élét, vér izét,
a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
csatáját és rémületét.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall
még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése