Sorsfordító vasárnap ez a
vasárnap. Virágvasárnap minden
miséjében ünnepélyes körmenettel, vagy egyszerű bevonulással megemlékezünk
Jézus Krisztus üdvösségszerző jeruzsálemi bevonulásáról.
Kezünkben barkaág,
vidékünk első tavaszi virága, amit megszentelve haza visszük. Ezek az ágak
emlékeztetnek arra, hogy örvendezve léptünk Krisztus Urunk nyomába. Ugyanakkor
Krisztus ígéreteire is utalnak: ha hűségesen követjük, akkor örök dicsőségének
is részesei leszünk. A körmenet nyilvános és hiteles hitvallás Jézus mellett,
ha „szívünk-lelkünk most kitárjuk”.
A virágvasárnapi
bevonulásról mind a négy evangélista megemlékezik. Ebben az évben Szent Márk
evangélista rövid beszámolóját olvassuk (Mk 11,1-10). Jeruzsálemet a húsvéti
zarándokok sokasága árasztja el. Ezek érdeklődése Jézus iránt egyre nő. Mivel
az Úr előre látja a húsvéti eseményeket, ezért Jeruzsálemi bevonulását messiási
tervébe állítja. Környezete várakozására látható gesztussal válaszol:
szamárháton, mint a béke királya érkezik a városba. Ezzel már is kitér a
politikai várakozás elől. Így adja tudtul, hogy ő Dávid fia, akiben beteljesednek
a próféták jövendölései. Zakariás (9,9) próféta így jövendölt: „Ujjongj, Sion
leánya! Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és
győzedelmes, alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján.” A szamár
hátán bevonuló Jézus, Isten nevében jön, Isten országának kegyelmeit hozza.
Mint igazi zarándok, politikai hatalom nélküli Békefejedelem, aki kész engesztelést
nyújtani népe bűneiért. Éppen ezért a lovon büszkélkedő római légionáriusok nem
láttak benne politikai tényezőt.
A nép valamilyen nagy csoda után áhítozik. A zarándokok körében elindul a tanúságtétel. A zsoltáréneklésük
lelkesedésbe, Jézus hozsannázásába (ments meg, kérünk!), királynak kijáró
felkiáltásba megy át. Áldani kezdték Istent a sok csodáért, amelynek tanúi
voltak. Meg vannak győződve, ha Jézus tud betegeket gyógyítani, halottakat
feltámasztani, és más csodákat tenni, akkor meg is szabadíthatja őket.
Bíborszőnyegek helyett ruhájukat terítik az útra, kezükben Izrael
függetlenségét jelentő pálmaágakat lengetnek. Így kiáltoztak:
„Hozsanna! Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa!”
Jézus Jeruzsálemi bevonulása - üdvtörténetileg - kegyelmi
adomány, nagy felhívás mindenki számára, hogy döntsön.
Jézus előre látja, hogy a vezetők izgatására a nép egyrésze vissza fogja
utasítani a kegyelmet, s lelki szemei előtt felvillan Jeruzsálem büntetése:
„Bárcsak felismerted volna, legalább ezen a napon, ami békességedre lenne.”
Isten Fia engedi, hogy keresztre feszítsék, mint Jahve szenvedő szolgáját (Iz 50,4-7). Ennek a
kiszolgáltatottságnak egyetlen oka van: Jézus végtelen szeretete, amely egyben az
Atya iránti szeretet, akit meg akar dicsőíteni, és az emberek iránti szeretet,
akiket az Atyához akar vezetni (Fil 2,6-11). E szeretetét a keresztáldozatban
nyilvánította ki.
Jézus a szentmiseáldozatban cselekvő társának maga mellé
veszi a benne hívőket. Ezentúl nincs szükség más
áldozatra, mert mennyei Atyánk magához ölel a szentmise által a Szentlélekben. A
szentmiseáldozat számunkra az üdvösség csúcsa és forrása. Minden szentmise
virágvasárnap, mert a szentmisében hitvallást teszünk: „Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a
magasságban!” Így „minden nyelv hirdeti, az Atyaisten dicsőségére,
hogy Jézus Krisztus az Úr.”
Krisztus húsvéti misztériuma választás elé állít
mindenkit: húsvétkor, a keresztségkor, az
elsőáldozáskor, a bérmáláskor, a házasságkötéskor, mindennapi munkánk
végzésében, társadalmi megnyilatkozásainkban stb.
Jól választunk, ha áldozatos életünket Jézus áldozatába helyezzük, mert ezzel a szeretet civilizációját
építjük, s nem szolgáltatjuk ki magunkat a jólétet ígérő álnok hazugságnak.
Krisztust követve, vállaljuk a mindennapok áldozatát, mert akkor Krisztus feltámadása által részünk lesz a szentháromságos
Isten életében, és segít harcolni a gyűlölet ellen. Hogyan? A válasz nem a
szeretet parancsolata, hanem a szeretetet megelőző parancsolat, a hit parancsa.
A keresztény szeretet gyökere
nem a szeretetre való szándék, hanem az abba vetett hit, hogy Isten szeret
bennünket, függetlenül az értékeinktől. Krisztus ezt a hitet mutatja nekünk, és
a feltámadás fényében reményt ad. A sebek begyógyulnak, a gyűlölet megszűnik és
a szeretet, a béke győzedelmeskedik. Ennek a felismerése mindenkor, sorsunkat
jobbra fordítja. A Jézust ünneplő jeruzsálemi nép példáját kövessük, és lélekben
vele egyesüljünk. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése