Egy faluban élt két fivér. Az egyik úgy határozott, hogy megtelepedése 20. évfordulójára levág egy tinót, és megvendégeli a helységben élő barátait, ismerőseit. Fel is készült a nagy napra. Már sütötte is a nyársra húzott tinót, ekkor így szólt az öccséhez: - Légy szíves, hívd meg barátainkat és ismerőseinket, hogy legyenek a vendégeinkk.
- Emberek, segítsetek a bátyám házánál eloltani a tüzet! Segítsetek!!!
Néhány pillanat alatt két tucat ember is szaladt tüzet oltani, a többiek úgy tettek, mintha semmit sem hallottak volna.
Azok akik a házhoz szaladtak tüzet oltani, nagyon meglepődtek a különös fogadtatáson. Addig ettek, ittak, amíg jól nem laktak.
Ekkor az idősebb testvér az öccséhez fordult és így szólt:
- Akik jöttek nem mind ismerősek, van akit még sosem láttam. Mondd, hol vannak a mi barátaink és ismerőseink?
Az öccse így válaszolt: - Ezek elhagyták otthonukat, sietve jöttek, hogy segítsen eloltani házadnál a tüzet. Ezek nem az eszem-iszom miatt jöttek. Igazán, csak ezek érdemlik meg a nagylelkűségedet, a vendéglátást.
Tanulság: Bárki, akit nem találsz meg a baj pillanatában, ne hívd barátnak, jó ismerősnek...
Mert, aki nincs veled a baj idején, nem érdemli meg kedvességedet és a figyelmedet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése