22. A betegség és a halál.
Cél: A betegség és halál
életünkbe való beillesztésére tanítani.
1979-ben a gyergyószentmiklósi kórházban, a kómás
állapotban fekvő Tamás Albertné, Kozma Juliska néninek feladtam a betegek
kenetét... Rögtön magához tért! Tudja-e, hogy mit csináltam? - kérdeztem tőle. – Igen, feladta a szent kenetet.
Természetesen mindig nem így van. A betegség,
megpróbáltatás, elkeseredés lázadást is kiválthat az emberből. Éppen ezért foglalkozzunk vele, hogy ne így legyen.
1. Mi a betegség? Az az állapot, amely akadályozza az emberi szervezet
normális működését. Mi arra a kérdésre próbálunk felelni, amit az ember és éppen a hívő ember ilyenkor
feltesz magának, a papnak, de végső soron Istennek: Miért ért engem ez a
betegség? Miért éppen engem? Mivel érdemeltem meg?
Leghamarabb
büntetést lát benne. Hiszen
a betegség, a szenvedés, a bűn következménye. Sokszor így van, de nem
mindig. Lehet próbatétel (Jób). Vajon önzetlenül ragaszkodunk-e
Istenhez, el tudjuk-e a rosszat is fogadni kezéből? Vagy üzleti módon
fogjuk
fel a vallásosságot?
A vakon született meggyógyítása. (Jn 9) „Mester, ki vétett, ez vagy a szülei, hogy vakon született? És Jézus így felel:
sem ez nem vétkezett, sem a szülei, hanem inkább Isten műveinek kell megnyilvánulni rajta.” A betegség oka
többnyire Isten titka. Hiába kutatjuk, nem tudjuk kitalálni. Amit Isten megenged, azzal javunkat akarja.
2. Lehet-e haszna a betegségnek? Mégis a
betegség megtanít végességünkre és
tehetetlenségünkre.
Felfogjuk, hogy az orvosi segítség mellett rászorulunk Istenre. Van időnk életünk értelmére gondolni.
Megtanuljuk, hogy embertársainkat is jobban becsüljük. Magunkat is jobban megismerjük...
Felfogjuk, hogy az orvosi segítség mellett rászorulunk Istenre. Van időnk életünk értelmére gondolni.
Megtanuljuk, hogy embertársainkat is jobban becsüljük. Magunkat is jobban megismerjük...
3. Hogyan viseljük
szenvedéseinket? Nekünk kell Istenhez vezető eszközzé tennünk. Ugyanakkor meghajolunk Isten akarata előtt, rendületlenül bízva jóságában, hogy minden a
javunkra válik. Jézus: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az
én akaratom teljesüljön, hanem a tied!" (Lk 22,42)
A szenvedést fel lehet ajánlani a magunk és mások üdvösségéért:
A szenvedést fel lehet ajánlani a magunk és mások üdvösségéért:
"kiegészítem azt..." (Kol
1,24)
4. A betegségben a
gyógyító Jézussal találkozunk. „Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja,
hogy kibírjátok.” (1Kor
10,13) Az Egyház papjai
feladatává teszi, hogy a betegeket meglátogassák, erősítsék és
bátorítsák, imádkozzanak velük és érettük. Azután szentségi segítségről
is gondoskodott a
betegek számára.
5. A
betegek szentsége.
A nagybetegek számára Krisztus külön
szentséget rendelt, a betegek szentségét (szentkenet). Az apostolok olajjal megkenve sok beteget gyógyítottak meg. (Mk
6,13). Szt. Jakab apostol írja: „Beteg
valaki köztetek? Hívassa el az Egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte,
s kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket, és az Úr
talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer. Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket,
és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok.” (5,14-15)
A beteget sokszor
a fájdalom kínozza, jelentkezik a halálfélelem, kételyek gyötrik...
A pap imádkozik, hogy: "E
szent kenet által és nagy
irgalmassága szerint segítsen meg téged az Úr a Szentlélek kegyelmével;
szabadítson meg bűneidtől, üdvözítsen téged, és erősítsen meg
jóságosán!" (KEK 1513)
A szentkenet előtt gyónni kell és utána áldozni. Aki már nem tud beszélni, feltételesen fel kell annak is adni.
A szentkenet előtt gyónni kell és utána áldozni. Aki már nem tud beszélni, feltételesen fel kell annak is adni.
A betegek kenete
sajátos kegyelmének hatásai:
- a beteg egyesülése Krisztus szenvedésével önmaga és az egész Egyház javára;
- vigasztalás, béke és erő a betegség vagy öregség keresztény módon történő
elviselésére;
- a bűnök bocsánata, ha ezt a beteg a bűnbánat szentsége révén nem tudta
elnyerni;
- az egészség helyreállása, ha ez a lélek üdvösségének javára válik;
- fölkészülés az örök életre való átmenetelre. (KEK 1532).
6. Hála a
gyógyulásért.
A 10 leprás
meggyógyítása után csak egy ment vissza hálát adni (Lk 17,12-19).
7. A komoly betegség a halál gondolatát is felidézi, mert
a halál hozzátartozik az ember életéhez. A tenyeredbe van írva: Memento mori!
8. Hívő számára a halál az Istenhez való végleges
eljutás, a vele való találkozás pillanata. Jézus
mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg hal is,
élni fog.” (Jn 11,25)
9. A halál elfogadása érdemszerzés. Ha
ez igazán Isten akaratának tudomásul vétele és elfogadása, mert magamat
adom Istennek minden fenntartás nélkül. A valaki a Valakinek!.
10. Nem elég, hogy
mi igyekszünk helytállni a betegségben és a halálban, de másokat is kell ebben
segítenünk.
**
Bérmálás anyaga a blogon:
Bérmálás: 3. A bérmálás szentsége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése