A haladás és megmaradás törvénye

A húsvéti szentidő Pünkösddel zárul. A húsvéti szentidő hét vasárnapjának evangéliuma Jézus búcsúbeszédének központi gondolatát tárja elénk. Jézus Krisztus az Atyától kapott mindent amivel rendelkezik. Ő megjeleníti köztünk az szerető és irgalmas Atyát. Mi Jézus által kapjuk a tanítást és a szentségi kegyelmeket, amit a Szentlélek ad az Egyháznak. Üdvösségünk tehát a Szentháromság műve.

A mai hitszegény világunkban az Egyház éppen ezért veszi komolyan a plébániai előkészületeket úgy az első gyónásra és áldozásra, mint a bérmálásra és a házasságra, hogy haladni és megmaradni tudjunk az üdvösség útján.

1992-ben tudományosan kimutatták és megállapították, hogy egy kisebbségi létben vagy szórványban élő nép vagy népcsoport akkor marad meg, ha apái hitét gyakorolja, hagyományai szerint él és ezt gyermekeiknek is továbbadja. Ez a megmaradás törvénye.

Ezt Jézus így mondta: „Maradjatok meg szeretetemben. Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök.” (Jn 15,9-11). Ha Jézus szeretetében megmaradunk, ha a szentségek gyakori vétele által bennünk lakik a Szentháromság, akkor általunk a gyermekek is megtanulják, hogy ők Isten újszövetségi népének tagjai, és a Szentlélek vezetésével öntudatosak lesznek és felismerik helyüket a világban.

Jézus új parancsot adott nekünk: „Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.” A kegyelemben - azzal a szeretettel szeretem Istent, amellyel Isten szereti önmagát, természetesen azért teremtmény módjára. Ha ez a szeretet van bennünk, Jézus mondja, akkor „a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.”

Mi papok predikálunk, tanítunk, de az isteni dolgokat megérteni, hogy mit akar a híveknek mondani Isten, azt nem a pap magyarázatának vagy saját értelmüknek köszönhető, hanem a Szentléleknek. Mert ő működik mindenkiben, és ő az, aki megtanít mindenre. És még valami, sokat tanulunk és tudunk, sok mindent jól tudunk, de néha eszünkbe sem jut, ha kellene. Ezen is segít a Szentlélek. Erre adtak jó példát az apostolok az első zsinaton: „A Szentlélek és mi magunk is úgy láttuk jónak, hogy ne rakjunk rátok több terhet a szükségesnél...” (ApCsel 15,1-2. 22-29)  

Ezért kérjük Jézus által a Szentlélekisten segítségét, hogy az üdvösség útján megmaradjunk és haladjunk...