Cél: A szülőket és bérmaszülőket helyes szándékra
vezetni.
Kedves szülők és bérmaszülők!
1. A különféle közösségek közül, amelyekbe az ember beletartozik, a
családnak van a legfontosabb szerepe. Abban növekszik fel, lesz emberré, kapja
az első és legmélyebb benyomásokat. A családnak rendesen vallási életében is
döntő szerepe van: vallásos családban maga is vallásossá lesz, közömbösben
közömbössé válik.
- A
gyermekkori hitoktatás, szentmisén való részvételt a családi otthon erősíti meg.
- A vallásos család fokozatosan ráébreszti gyermekeit arra, hogy Isten jelen van az életükben. Segíti
gyermekeit az Istennel való személyes kapcsolatok kialakításában. A gyermekek a
szülői és az istenszeretet által alapozzák
meg értékrendjük elemeit, amelyek életükön keresztül kísérik őket.
Megtanulják és rájönnek arra, hogy az
egyházi közösségben van a helyük.
- A mai hitszegény világban az Egyház igen komolyan veszi az előkészítést.
Csak az járulhat a szentséghez, aki a kellő hitismeretekben részesült és
felkészült a bérmálásra.
- Ha tehetik, beszélgessenek
el gyermekeikkel egyes kérdésekről, legyenek segítségükre nehézségeik,
kétségeik megoldásában. Próbálják felismerni a Szentlélek működését magukban,
gyermekeikben, másokban, hogy őket is segíteni tudják abban a felismerésben.
Beszéljenek istenélményeikről, a hitben élés fontosságáról.
- Serdülőkorban levő gyermekek, akik már önállóknak érzik magukat, nem
akarják elfogadni a szülők irányítását. Parancsolás és erőltetés helyett
igyekezzenek megnyerni bizalmukat, hogy elfogadják tanácsukat és kérdéseikkel
hozzájuk, és ne illetéktelenekhez forduljanak.
2. Röviden tekintsük át keresztelésünktől a bérmálásig eltelt időt. A
keresztség szentségében Krisztus teremtő szavai által – a szentháromságos Isten
önmagát adja az embernek. Az Istenember életét, a kegyelmet magként kapjuk meg.
A kegyelmi élet – szentségi folyamat, állandó kibontakozás, Isten népének
zarándoklása a földön, amíg önmagát minden fenntartás nélkül Istennek
ajándékozza.
Kereszteléskor Egyházunk
figyelmeztette a szülőket és keresztszülőket: „Nektek, akik gyermekeitek
számára a keresztséget kéritek, kötelességetek lesz úgy nevelni őket, hogy
hitük szerint éljenek. Vállaljátok-e ezt a kötelességet?”
A szülők vállalták, a keresztszülők
megígérték, hogy segítik a szülőket ebben a kötelességben.
a) A bérmálandókkal áttekintettük, hogy megkeresztelésünk óta szüleink
igyekeztek eleget tenni annak, amit megígértek. Hitoktatásra
küldték, ahol elmélyítették a keresztény életet, megismerték a keresztény ember feladatait.
d) A keresztény élet
rengeteg önfegyelmet kíván, hogy ne mindenben a magunk hasznát, kényelmét
keressük, hanem az Úr Jézus példája szerint törekedjünk másoknak is segíteni és
így hitünk szerint élve, eleget tegyünk keresztény kötelezettségünknek. Az Úr
Jézus példája szerint élni, valamint Őt követni egyáltalán nem könnyű, de
boldogító élet. „Aki követni akar,
tagadja meg magát, vegye vállára
keresztjét mindennap, és úgy kövessen.” (Lk 9, 23)
e) Az igazán keresztény egyenes, őszinte, közvetlen, szolgálat- és
áldozatkész. Az ilyen embert mindenki tiszteli és becsüli, azok is, akik nem
hisznek. Így tiszteli a nagyvilág Kalkuttai Szent Teréz anyát (+1997), boldog XXIII.
János pápát (+1963), a vértanú Szent Maximilián Kolbe atyát (+1941), Szent
Gianna Beretta Mola orvosnőt (+1962), Márton Áron püspök atyát (+1980), II.
János Pál pápát (+2005. ápr. 2.), stb.
3. Krisztus azért rendelte a
bérmálás szentségét, hogy általa
megerősítsen bennünket az öntudatos keresztény életben. „A bérmálás
szentsége a keresztséggel és az Eucharisztiával együtt alkotja a
"keresztény beavatás szentségeinek" együttesét, amely szükséges a
keresztségi kegyelem teljessé válásához.
A keresztények ugyanis "a bérmálás szentségével még tökéletesebben
kötődnek az Egyházhoz, a Szentlélek különleges ereje tölti el őket, ezért
szigorúbb a kötelezettségük, hogy Krisztus igazi tanúiként szavukkal és
életmódjukkal terjesszék és védelmezzék a hitet". (KEK 1285)
Ezért a latinban confirmationak
nevezik, ami megerősítést jelent. Ez
a lelki megerősítés pedig a SZENTLÉLEK közreműködésével és kegyelme által történik,
amelyet a bérmálás szentsége idéz elő bennünk.
A bérmálás ugyanakkor az Egyház
közösségéhez való tartozásban is megerősít, hogy segíteni tudjuk
testvéreinket a hitben és a vallásos életben.
Aki a bérmálás szentségében részesedett az már nagykorúvá vált a keresztény életben, ezért szokás nevezni még a keresztény nagykorúság szentségének
is.
4. A megbérmált ember kötelessége pedig - keresztény
nagykorúságából kifolyólag - közreműködni a kapott Isteni kegyelemmel, azáltal,
hogy öntudatos keresztény akar lenni az élet minden területén. Isten
megerősítette őt, abban, hogy hite szerint éljen, de neki is akarnia kell ezt.
5. A bérmálást olyan korban kell
felvenni, amikor a felvevő már tudja, hogy mit jelent a keresztény élet, és
szabadon, saját elhatározásából vállalja a velejáró kötelességeket. (ZSK 35. rend.) Amikor odaérkezik, hogy mint
önálló egyéniség belép a társadalomba, a szentség kegyelme segíteni fogja, hogy
ne veszítse el hitét a világnézetek összevisszaságában, és sok névleg
keresztény rossz példája ellenére se térjen le az isteni törvények útjáról.
Az
életkort a püspök, vagy az ún. püspöki
konferencia határozza meg. Nálunk a 9.
osztálytól vagy 15 évtől fölfele bérmálkozhat az, aki erre felkészült.
A
bérmálás szentségét nem lehet megismételni.
Örökre megpecsétel minket Krisztus
szolgálatára, akárcsak a keresztség. (KEK 134-1305)
6. Összefoglalva azért bérmálkozunk:
- hogy a Szentlélek segítségével mélyebben tudjuk érteni az evangéliumot,
- hogy
öntudatos keresztényekké váljunk,
hogy szentháromságos életet tudjuk élni,
- hogy
tanúságtevő keresztényekké váljunk a világban,
- hogy hitünk szerinti élettel
áldássá legyen bennünk mindaz a jó, amit keresztségünk óta értünk tettek szüleink, a keresztszülők, a nevelők
és az egyházközösség. (vö. KEK 1303)
7. A bérmaszülő kiválasztásának
feladata a bérmálandóra hárul.
Egyházunk megkívánja,
hogy a bérmaszülő legyen katolikus, akit a jog nem
zárt ki ebből a tisztségből, már részesültek a beavatás szentségeiben, vagy
előbb ő bérmálkozik. Ha családos, egyházilag rendezett házasságban élő, gyermekeit katolikus módon nevelő személy, aki eléggé érettek erre a tisztségre (18 évet betöltött) és vállalja. Aki vallásos életet él és bírja a
gyermek bizalmát.
A bérmaszülő az egyházközséget is
képviseli, annak felelősségét vállalja magára a bérmálandó iránt.
Legyen olyan, akik nemcsak „jó példát ad”, de hatni is tud a bérmálandóra, bírja bizalmát és segítségére is tud lenni
vallásos életének alakításában. Ez nemcsak a vallásos kötelességek
teljesítéséből áll, hanem az egész életnek a hit szemével való szemléléséből.
Éppen ezért a bérmaszülő társ, vezető, példakép,
imádkozó ember. A bérmaszülő feladata, hogy támogassa a bérmálandót vallási
nehézségeiben. A bérmaszülő ezt a
szolidaritást úgy fejezi ki, hogy a bérmálandó vállára teszi a jobb kezét. A
kézrátétel azt jelenti: ebben a vállalkozásodban, nem vagy egyedül, én is veled
vagyok és segítelek.
A lelki szolidarítást a szülők és a bérmaszülő azzal fejezik ki, ha gyermekükkel együtt elvégezik a szentgyónást
és szentáldozáshoz is járulnak. Ezzel valóban kifejezik a lelki
közösséget és lelkibbé teszik a bérmálás ünnepét.
Ahol nehézségek vannak
(szórványban), ott az Egyház nem kíván külön bérmaszülőt, sőt óhajtja – a
keresztséggel való összefüggés miatt -, lehetőleg a keresztszülő vezesse keresztgyermekét a bérmáláshoz. De vezetheti maga a szülő is. A bérmaszülőnek nem
kell feltétlenül személyesen jelen lennie, más is helyettesítheti.
Az egyházközség tagjai is megújítják
a bérmálás kegyelmét. Az egyházközség most fogadja be őket, mint önálló
tagokat. A bérmálás után a hitélet elmélyítését folytatni kell. Ezután
rendszeresen részt vesznek az egyházközség különféle szervezeteiben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése