E hegyen Illés próféta tanítványaival elmerült a jövendő Messiásnak és anyjának szemlélésében.
AKármel-hegy barlangjában mindenkorban éltek olyan világból visszavonult emberek, akik az Istennel való bensőséges kapcsolatot keresték.
A 4. században több keresztény ment oda, hogy alkalmassá váljon arra, hogy Istennel találkozzék és gondviselő szeretetében éljen. Amint mondani szokták: „Egyedül Isten felé, egyedül lenni az egyedüli Istennel.” Ez a törekvés vezette minden idők remetéit is.
A 12. században már komoly remetetelep van a Kármel-hegyen. Az iszlám
terjeszkedése miatt onnan kiszorultak, és Európába jöttek. A karmeliták tagja lett, a Szűzanya nagy tisztelője Simon Remete.
Stock Szent Simon 1164-ben szóletett Angliában, remete, majd rendfőnök, látnok, elhunyt Bordeaux-ban 1265.V.16-án. Egyik alkalommal, 1251. július 16-án megjelent a Szűzanya, és kérésére, pártfogása jeléül neki adta a vállruhát, azaz a skapulárét:
„Vedd, fiam, ezt a skapulárét mint barátságom jelét és a kármeliták
kiváltságának zálógát. Aki benne hal meg, nem látja az örök tüzet. Íme az üdvösség
jele, a békesség állandó követsége.”
A pápák búcsúi, a csodák ezrei
ajánlották a skapuláré viselését.
A rendkívüli kegyelmekben természetesen csak
az részesül, aki benne Szűz Mária oltalmának és tiszteletének szent jelét
látja és eszköznek tekinti, mely őt segíti, hogy minden erejének
megfeszítésével a Menedék szent Anyjának gyermekeként éljen.
Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe július 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése