A
szenvedést az Ószövetség és más népek gyakran átokként, bűntetésként fogták
fel. Az
Újszövetségben pedig a keresztény ember Jézus Krisztuson keresztül nézi
és el tudja viselni. Ezért nem nevezhető sztoikusnak, aki a szenvedést méltósággal
viseli. A sztoikusok szerint az élet célja a jó lelkiállapot, amely a lelki
nyugalomban és a szenvedésmentességben van. Ezt úgy lehet elérni, ha
összhangban él a természettel. Hogy erre képes legyen valaki, ismernie kell a
természet törvényeit. Ugyancsak a jó lelkiállapotot célozza az
igazság ismerete, amiért szükség van a logikára. A nem keresztények
filozófiája ez.
A Biblia komolyan veszi a szenvedést, nem akarja lekicsinyelni,
mélységesen szánakozik rajta, és rosszat lát benne, aminek nem kellene
léteznie. A panaszok és jajkiáltások hatalmas hangversenye szólal meg a
Szentírásban, amelytől csak a Messiástól vártak megszabadulást. Az Ószövetség
nem ismeri az önkéntes, aszkétikus és szentpáli értelemben felfogott szenvedést.
Mégis a prófétáknál felsejlik, hogy a szenvedésnek közbenjáró és megváltó
értéke van. Izajás az Úr szenvedő szolgájáról szólt, Zakariás az Úr napjának
elbeszélésével kapcsolatban egy titokzatos “átszúrtról” jövendöl, aki miatt
gyász lesz Jeruzsálemben, s aki által megtisztulnak a bűntől és tisztátalanságtól
(Zak 12,10-11. 13,1), és Isten kiárasztja az irgalom és az imádásg lelkét. János
evangélista ezt a jövendölést Jézusra alkalmazza (Jn 19,34-37).
– Jézus minden
fontos tette előtt imádkozik. Ez azt jelenti, hogy valami teológiailag fontos
fog bekövetkezni. Egy ilyen imádság alkalmával megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” (Lk 9,18-24) A
többség véleménye, hogy próféta. Jézus ekkor őket kérdeztet: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter, a
tanítványok szószólója válaszol: „Az Isten Fölkentjének.” Azaz, Jézus a Messiás, akinek van hatalma megmenteni másokat. Ekkor Jézus
megparancsolta, hogy ezt ne mondják el senkinek, mert neki sokat kell
szenvednie – „elvetik őt, megölik, de
harmadnapra feltámad.”
A Jézussal szemben egyre mélyülő ellenállás mögött
Isten terve áll, és Jézus igazolása a feltámadásban teljesedik ki. Jézust, a
Messiást új nézőpontból kell látni, a kereszt szemszögéből.
Ezután Jézus
mindenkit meghív naponkénti követésére, elkötelezettséget vár az Isten ország
terjesztésére szóban és tettben. Pál apostol rámutat, hogy Isten terve szerint
az emberiség a hit és keresztség által menekül meg. (Gal 3,26-29) A keresztség
a hit szentségi kiegészítője, az a rítus, ami által az ember eléri a
Krisztussal való egységet és kinyilvánítja áldozatvállalását.
Azzal, hogy a
Szentlélek által beoltódtunk Krisztusban, nagykorúak lettünk: már mellékes, ami
a kinyilatkoztatás gyermekkorához tartozott, mert az istengyermekségben
feloldódnak a különbségek is.
„Juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és követnek engem.” Jn 10,27.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése