Heti útravaló 13.C

Lélekkel szeressünk - Mindnyájunk hivatása az életszentségre szól, az emberek és a világ konkrét szolgálatára. Isten ad hivatást minden népnek és egyénnek, hogy tanúja legyen ebben a világban. A mi keresztény hivatásunk Jézus Krisztustól való, aki Isten országába hívott meg, hogy üdvözüljünk. Hívásának átfogó szélessége a terheltek, a bűnösök meghívásában mutatkozik meg (vö. Mk 2,17). A meghívás az egyén és közösség kapcsolatát is szolgálja, melynek alapja a tökéletes szeretet. Ezért a hivatás mindig Jézus követésére, az Egyház egységére és a kereszt elfogadására szólít.

Olvasmányaink témája a hivatás. Bemutatják, hogy az ember felülemelkedik önzésen, rendetlen vágyakon, törvényszülte félelmen, és átadja magát Isten Lelke indításának. Elizeus – nevének jelentése Isten segített –, a szamariai Abel-Melochából szármzott. Ez a hit tisztaságáért lelkesedő gazdag ifjú Kr. e. 860 körül Illés próféta tanítványa volt. Apja, Sáfát tehetős földműves gazda. Történt, hogy Isten megbízta Illést, hogy Elizeust kenje fel utódjául. (1Kir 19,16b. 19-21) Elizeus épp a tizenkettedik pár ökörrel szántott, amikor Illés odament és rávetette köntösét. Így jelezte, hogy Isten prófétának hívta és átadja jogait. Elizeus a pár ökör leölésével kifejezte szakítását eddigi életével, és miután elhagyta családját, az utolsó percig követte Illést. És látta Illést felmenni az égbe, kinek köpenye és hivatása rá szállt. Elizeus tette azt fejezte ki, mint később az apostoloké, akik elhagyták hálójukat és követték Jézust, vagy Máté felkelt és otthagyta a vámhivatalt. 

Jézusnak a keresztény hivatásról szóló tanítása sok leckét tartalmaz a tanítványság természetéről és követelményeiről. (Lk 9,51-62) Jézus Jeruzsálembe indul, elszántan hirdeti az Atya üzenetét, és ő a húsvéti misztériummal fogja megpecsételni szavait. Az apostolok egy közjáték tanúi lettek, mikor a szamaritánusok nem fogadták be. János és Jakab felháborodik, lelkületük amolyan Illési, nem Jézusé. Jézus nem pusztítani, hanem megmenteni jött mindazt, ami a bűn következtében pusztulásnak indult. Különös, hogy húsvét után ezek a barátságtalan szamaritánusok nyított szívvel fogadták be a krisztusi örömhírt (vö ApCsel 8,4-25). Lukács evangélista a tanítványságot, Jézus követését, három hiperbolikus mondással világítja meg, és zökkent ki a megszokásokból. Az első kijelentés megvilágítja annak sorsát, aki Jézushoz csatlakozik:  a szegénységet és folytonos úton levést. Jézus a másodiktól késedelem nélküli követést kér, és utasítja: hagyd a lelki halottakra a testi halottak temetését. A harmadik jelentkező előbb családjától akar búcsúzkodni, mint Elizeus. Jézus pedig az azonnali odaadást, a jövőre tekintést kívánja. 

Krisztus megszerezte az Isten gyermekeinek a szabadságát. (Gal 4,31b-5,1. 13-18) Szentlelkét adta nekünk, hogy vele szabadon szeressünk. Ez a szeretet a keresztény erkölcsi élet alapja.

 

„Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás.” Jn 6,68.