A magyarországi szentek kultuszát megteremtő király
Szent István egyházszervezetét is tovább építette. A kereszténység védelmében
tett intézkedései, az egyháznak juttatott gazdag adományai, Istennek tetsző
élete, lovagi erényei, sok csatában tanúsított vitézsége, az országot támadó
ellenség felett aratott győzelmei miatt a nép és katonái már életében hősként
tisztelték. Az országba törő besenyőkkel és úzokkal szemben a székely harcosok
segítették diadalra. 
Uralkodása alatt Csíkban már megépültek a templomok, és
védőszentjükről nevezték el a falvakat. Ez igazolja az a tény, hogy amikor
1192-ben szentté avatták László királyt, az ő tiszteletére nem szenteltek
templomot, mert templomaink már álltak. Az a felfogás nem állja meg a helyét, hogy Csík a 13. században népesült be!
Az 1332-1334-es pápai tizedjegyzékekben
is szerepelnek a mai templomaink. Mivel templomaink léteztek, ezért Szent László király tiszteletét, életét a meglevő
templomok falképein örökítették meg és tartották fenn emlékét.
A Nagysomlyó-hegy nyugati részén állt a királyi vár,
Somlyóvára (röviden Sóvár), ahová II. Géza király a johannitákat telepítette le
a határ védelmére. Orvoslásaik emlékét őrzi a Barátok feredője és Szent Lukács tiszteletére
szentelt templomuk, amit a Rákóczi-féle szabadságharc idején a török és tatár
sered rombolt le.
A mai ferences kolostor elődjéről így ír P. Györffi Pál
provinciális Az erdélyi ferences
kusztodia története (1729) 70.
oldalán: „ezen konventnek első alapját, valamely más, régebbi rend tagai részére
vetették meg. – Hogy pedig mikor és milyen alkalomból került hozzánk, nem
tidjuk megmondani.” Olyan korban írta, amikor nem lett volna okos dolog leírni, mert akkor a
szerzetesrendek egymástól kezdték visszaigényelni kolostoraikat (lásd Brassóban: domonkosok a jezsuitáktól). 
A
Salvator-hegyi Salvator-kápolna régészeti leletei a 14. század közepéről valók.
A monostort valószínű, Lackfi Endre erdélyi vajda a pálosoknak építtette,
fogadalma emlékére, hogy a székelyekkel 1345-ben és 1352-ben a moldvai részeket
megszállva tartó tatárok fölött diadalt aratott. A csíksomlyói pálos monostor
egyben fogadalmi szentély volt. Az 1421. évi török-tatár betöréskor, főleg
1432-ben a Székelyföld is súlyos károkat szenvedett emberéletben éppúgy, mint
anyagiakban. A lerombolt monostort a szerzetesek feladták és a Salvator-hegyi
remeteségbe húzódtak vissza.
A csíksomlyói romos kolostort 1442-ben Hunyadi János
erdélyi vajda és Újlaky Dénes pápai bíztos az obszerváns ferenceseknek adta át,
és az újjáépítéséhez kezdtek. Nem volt könnyű feladatuk, éppen megsegítésükre
IV. Jenő pápa 1444. január 27-én kelt levelében július 2-ra hét évi búcsút
engedélyez, ha meglátogatják az újraépülő templomot, adományokkal segítik és
szentségekhez járulnak. A pápai bulla kiemeli, hogy oda emberemlékezet óta „a lelkes hívek sokasága fogadalomból
szokott elzarándokolni, és naponta se szűnnek felkeresni.” 
Az 1475-ös
szentévben IV. Sixtus pápa, megadta azt a kegyet, hogy minden pálos templomban,
kápolnában elnyerhető a szentévi búcsú. VIII. Ince pápa 1484-ben
pünkösdszombatra és pünkösdvasárnapra teljes búcsút engedélyezett a pálos templomok
és kápolnák részére. Ennek eredményeként fellendült a székelyföldi búcsús
zarándoklat a Salvator-hegyi kápolnához.
Fejedelmi bíztatásra 1567. május 17-én, pünkösdszombatján
haddal Csíkba akartak törni. A Somlyóra jött hívek a Szűzanya segítségét kérték,
a férfiak pedig „vérükkel és véres fegyvereikkel” védekeztek a Hargitán. A
győzelmet a Segítő Máriának köszönték meg. Ettől kezdve a pünkösdszombati
búcsút fogadalmi búcsúvá lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése