A csíkszeredai Tavasz utca 24. számú telepen lakó Czári Róbert és Vitán Vanda Aranka hét gyermekét kereszteltük meg húsvéthétfőn a nagymisén.
Nagyszombaton résztvettek a keresztelési felkészítőn. Interaktív felkészítő volt, ahol elpróbáltuk, amit a keresztelés alatt mondaniuk és tenniük kell.
A védőszentjük életét is ismertettem röviden, hogy ezentúl naponta kérjék égi pártfogásukat. A gyerekek neve születési sorrendben: Zoltán, Irén, Rozália, Enikő-Erzsébet, Róbert, József, Armando-Péter. (A plébánián részükre elfogadunk ruhaneműt és élelmet. 20-24 négyzetméteres viskóban laknak.)
A szentmise után csoportképet is készítettünk. Tisztelt Látogató és Olvasó! Ahol hit és szeretet van, ott élet van. Lehet szegénység, ami nem szégyen csak kellemetlen. Ahol hit van ott jelen van az Isten is. Az anya az élet szülője. A gyermek az élet jövője!
Röviden azt mondhatjuk, hogy a keresztség egyrészt új viszonyt teremt köztünk és az Isten, Krisztus, az emberek, az Egyház, valamint a Szentlélek között. A keresztség szentségében – Krisztus teremtő szavai által - a szentháromságos Isten önmagát adja az embernek. Az Istenember életét, a kegyelmet magként kapjuk meg. A kegyelmi élet szentségi folyamat, állandó kibontakozás, Isten népének zarándoklása a földön, hogy önmagunkat minden fenntartás nélkül neki ajándékozhassuk.
1) Új viszony Istennel, Krisztussal, embertársainkkal, az Egyházzal valamint a Szentlélekkel
a) Új viszony Istennel. Mindannyian Isten teremtményei vagyunk, ő hívott minket létre, életre. Fia által arra hívott meg bennünket, embereket, hogy partnerei legyünk egy olyan szeretet-kapcsolatban, amelyben úgy találkozhatunk vele, mint Isten az Istennel. A keresztség által Jézus szentemberségébe oltódunk, az ő élete áramlik bennünk. Hasonlattal élve, ha valaki új házat épít és beszerelteti a villamossági vezetéket, ez csak úgy tölti be rendeltetését, ha rákötik az áramforrásra. Mihelyt ez megtörténik, akkor hatása nyomban tapasztalható. Hasonló módon, mi is a keresztség által lépünk be az Isten világába, a kölcsönös szeretet és egymásért levés kapcsolatára az Atyával, mert egyesültünk Jézussal, és benne szeret minket az Atya, így fogadott gyermekei lettünk. Úgy néz reánk, és úgy szeret minket, mint gyermekeit, akkor is, amikor nem érdemeljük meg. A szülő általában hálátlan, rossz gyermekét is szereti, aki nem törődik vele, sőt szégyent hoz rá. Néha azonban belefárad és kitagadja, sőt megátkozza szívtelen gyermekét. (Egy öregasszony a vonatban, akit öregségében egyik gyermeke sem akar befogadni…) Isten nem tud nem szeretni minket. Azt mondhatja a profétával: „de megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad. Nézd, a tenyeremre rajzoltalak” (Iz 49,15-16). Úgy irányítja gondviselésével életünket, hogy elérjük a vele való örök egyesülést, amelye most nem értünk és ezért nem is becsülünk eléggé. Gondviselését szépen fejezi ki a 139 (138). zsoltár, amelyet minden évben a húsvéti vigílián hallunk a feltámadási szertartásban. Minden bajunkban és gondunkban mellettünk van, csak azt várja, hogy hozzáforduljunk.
A megkeresztelt ember lelkében a megszentelő kegyelem által különleges módon jelen van az Isten, vagyis a teljes Szentháromság.
b) Új viszony Krisztussal. A keresztség által részesülünk Jézus Krisztus megváltásában. Szent Pál ezt így fejezi ki: Krisztus halálában keresztelkedtünk meg, hogy vele együtt feltámadjunk. Az ősszülők bűne miatt az egész emberiség elveszítette az istengyermekséget, vele a megszentelő kegyelmet és a mennyországot. Krisztus az Ő önfeláldozásával kiengesztelte Istent és mindezt visszaszerezte nekünk.
A keresztség megtisztít minden keresztség előtti bűntől és a bűnnel járó büntetésektől, megadja a megszentelő kegyelmet és erőt ad, hogy eredményesen harcoljunk a bennünk maradt bűnös hajlamokkal és a gonoszlélek kísértéseivel. Ezt jelképezi a keresztvízzel történő leöntés, a keresztelés előtti exorcizmus (ördögűzés), valamint a katekumenek olajával történő megkenése. A Szentírás és az Egyház ezt úgy fejezi ki, hogy új életet ad, krisztusi életet ajándékoz nekünk: „Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra” (Gal 3,27). Az ösztönös ember életének középpontjában saját maga áll, a maga érdeke, kényelme, erényei. A krisztusi ember mindenben Krisztus példáját nézi: mit tenne Ő most a helyemben, és mint Krisztus mindenben azt keresve, mi az Isten akarata.
A keresztségben Krisztus barátaivá, sőt testvéreivé fogad minket és egészen nekünk ajándékozza magát: az érdemeit, Istenfiúi életét. Neki köszönhetjük, hogy Isten fogadott gyermekei lehettünk. Ismét Szent Pál szavaival élve „Hisz minden a tietek:.. a világ, az élet, a halál, a jelenvalók, az eljövendők, minden a tietek. Ti azonban Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig az Istené” (1Kor 3,22). Vagyis a keresztség által egészen Krisztushoz tartozunk.
c) Új viszony az emberekkel. Az önző ember a másik emberben vetélytársat lát, akivel harcolnia kell az érvényesülésért, a jobb pozícióért, az anyagi előnyökért. A keresztény ember azonban a másik emberben a saját testvérét látja, akit segítenie kell a földi boldogulásban és Istenhez jutásban, akit Krisztus példája és meghagyása szerint úgy kell szeretnie, mint saját magát.
d) Új viszony az Egyházzal. A keresztség az Egyházba sorol be. A Szentírás szerint az Egyház Krisztus titokzatos teste, és ezáltal az Egyház folytatja Krisztus üdvözítő munkáját: Istenhez vezetni az embereket. Az Egyház őrzi és hirdeti Krisztus tanítását, az Evangéliumot. Szentségeivel megszenteli az embereket és törvényeivel, intéseivel Istenhez vezet minket.
Jogunk van anyai gondoskodásához, tanításához, szentségeihez. Jogunk van ahhoz, hogy részt vegyünk a szentmisében, a szentségekhez járuljunk és megkapjuk az Egyház áldásait.
e) Új viszony a Szentlélekkel. A keresztség a Szentlélekkel is összekapcsol, templomai leszünk (KEK 1266, 1830).
2) A keresztséggel járó kötelezettségek
a) Istengyermekeihez méltó élet. A kereszténység, mint kiválasztottság az Egyházatyák tanítása szerint méltóság. Nagy Szent Leó figyelmeztet: „Ébredj, ember, és döbbenj rá méltóságodra! Vedd észre, hogy Isten képmása lettél; .. ha Isten temploma vagyunk, és Isten Lelke lakik bennünk, akkor bármelyik hívő több gazdagságot hordoz lelkében, mint amennyit megcsodál a csillagos égen; ... születésünk ebbe a világba állított be minket, újjászületésünk pedig az eljövendőbe. Ne legyünk tehát evilági javak szolgái, hanem az örök értékek keresői. ... Értsük meg jól, hogy mit adott a mi természetünknek az isteni kegyelem” (LH III.162).
A keresztény ember bűne mindig súlyosabb. Őt Isten magához emelte s ő hűséget fogadott Krisztusnak. Amikor vétkezik hálátlan szószegő, megveti Isten barátságát.
b) Prófétai, papi és királyi küldetésnek eleget tenni (vö. LG 34-36). A keresztség Krisztus küldetésében részesít. Az Egyház tanítása szerint Krisztusnak hármas küldetése volt: prófétai, papi és királyi. (vö. KEK 783-786).
- Mint próféta Isten üzenetét hirdette az embereknek: „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15). - Mint pap bemutatta Atyjának a legkedvesebb áldozatot: önmagát áldozta fel a keresztfán és imádságával is közbenjár értünk Istennél. - - Mint király nemcsak a világmindenség Ura volt, hanem a világot elsősorban az embereket, tanításával és engedelmességének példájával visszavezette Istenhez.
Minden keresztény próféta. Ezért a kereszténynek öntudatos hitével és keresztény életével tanúságot kell tennie az emberek előtt Istenről.
Mindnyájan papok vagyunk olyan értelemben, hogy Istennek kell szentelnünk mindennapi életünket: munkánkat, családi életünket, gondjainkat, szenvedéseinket és embertársaink őszinte szolgálatát.
Mindnyájan királyok
vagyunk, amennyiben Isten nekünk adta ezt a földi világot, amely a bűn
által elszakadt Tőle, és amit nekünk kell visszavezetni Hozzá.
c) Teljesíteni az Egyházzal szembeni kötelezettségeket.
Az Egyházhoz hűségesen kell ragaszkodnunk, ugyanakkor igyekeznünk kell, hogy ne hozzunk Rá szégyent méltatlan életünkkel.
Szükséges, hogy részt vegyünk az Egyház feladatában: Istenhez vezetni az embereket. Ezt is öntudatos keresztény életünkkel tesszük, bátor hitvallásunkkal, embertársainkért végzett imádságainkkal, az emberszeretet gyakorlásával, szenvedéseinknek és áldozatos lemondásainknak másokért való felajánlásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése