Szentmisénk
kezdőéneke: „Laetare
Ierusalem – Vigadozzál Jeruzsálem… Örvendjetek vigassággal, akik
bánkódtatok, hogy ujjongjatok…” (Iz 66,10k). Már a nagyböjt fele
mögöttünk van, a húsvét közeleg. Ezért nagyböjt 4. vasárnapját Laetare, azaz
vigasztalás, öröm vasárnapnak is mondjuk. A liturgia színe rózsaszín, ami
szintén az örömet tükrözi. Jézus húsvéti misztériuma által Isten népe vigadozó
szent nép, mert az Úrhoz tartozik, de erkölcsi szentségének még érnie kell. E
szentséget érleljük húsvétig szívbőljövő imádsággal, böjttel, jó tettekkel, az
Egyház liturgiájával, a bűnbánattal és a szenttétevő kegyelmekkel. Szentnek
általában azt szoktuk nevezni, aki erkölcsi és vallási szempontból már egészen
vagy majdnem tökéletes. Helyesen mondjuk, de a szent szónak van egy másik
értelme is. Szent pl. a templom, pedig erkölcsi magatartása nincs, hiszen nem
élő valaki. Azért szent, mert Istené, Istenhez tartozik. Ilyen értelemben szent
az Egyház és a megkeresztelt ember: akármilyen is az erkölcsi magatartása,
szent olyan értelemben, hogy Istenhez tartozik. Az olvasmányban az áll, hogy a
szövetség népe elpártolt az Úrtól. Ezért Isten hetven évig tartó fogsággal sújtotta
népét, de a szabadulásra vonatkozó ígéretét is beváltotta. (2Krón 36,14-16.
19-23) Hiszen nem a pusztulás volt a gondolata, hanem az erkölcsi javulás és
nyomában az élet.
– A 17. század végén a homorodkarácsonyfalvi Tamási Márton
nevű unitárius ember gyilkosság miatt elmenekült szülőföldjéről. Több évtizedes
bujkálás, lelki vívódás során Rómába került, ahol gyötrődő lelke megismerte
Isten irgalmát, és katolikus lett. Jóvátételül azt kapta, hogy térjen haza
szülőföldjére, kérjen bocsánatot a haragosaitól, fizessen elégtételt. Fogadalmához
híven kápolnát épített és vezekelt. Példája nyomán többen visszatértek a
katolikus hitre. A hívek lelkigondozását 1739-ben az udvarhelyi jezsuiták vállalták.
Számuk gyarapodott, és 1742-től plébániát létesítettek. E történet is igazolja,
hogy Istennél semmi sem lehetetlen.
Szent volt már az ószövetségi nép is, de az
Egyház mérhetetlenül szentebb, mert Jézus Krisztus beletestesült világunkba és
megváltott. A keresztségben Isten gyermekei lettünk, ezzel a mi világunk
Istenországgá lett. Szent Pál ezt így fejezi ki: „Krisztus életre keltett minket is, bűneink miatt halottakat, így
kegyelemből kaptátok az üdvösséget. … Kegyelemből részesültetek az üdvösségben
a hit által.” (Ef 2,4-10) Aki üdvözülni akar, annak bűnbánó és hívő
lélekkel kell a megfeszített Krisztusra tekintenie. Át kell vennie Jézus életstílusát,
erkölcsi szentségét, mert „Isten nem
azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ.” (Jn
3,14-21) A keresztségi kegyelem segít, hogy visszatérjünk ahhoz a szent
életmódhoz, amelyre képesített és a szentmisében Krisztussal adjuk át magunkat
Istennek.
„Jézus,
add, hogy hozzád térjek, veled haljak, veled éljek.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése