Nb.3.B. Jézus új törvénye

Isten egykor népet választott magának és törvényt adott nekik. Ennek a magja a Tízparancsolat, az Istennel kötött szövetség alapokmánya. (Kiv 20,1-17) Isten elutasít minden megalkuvást vagy félmegoldást: „Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül.” Isten a törvény megtartása által meg akarja óvni népét a szenvedélyek, a bűn erkölcsi rabságától, és így biztosítja támogatását, hathatós oltalmát, hogy emberhez méltóan éljenek. 

– Amikor megkereszteltek bennünket, egy új és örök választott nép tagjává lettünk. Ennek a népnek, az Egyháznak is adott törvényt az Isten. Nem kőtáblákra rótt parancsolatokat, hanem élő, személyes törvényt: Jézust, az Istenembert! Az apostolok világosan megmondták, hogy „a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk.” Az apostolok nemcsak a tízparancsot hírdették, hanem annál sokkal többet: „a megfeszített Krisztust” és „tanúskodtak az ő feltámadásáról.” (1Kor 1,22-25) Azóta Jézus ami új, örök törvényünk. – Jézus húsvéti misztériumával (szenvedésével, halálával és feltámadásával) ezt fejezte ki: Tied vagyok, Atyám, egészen, az utolsó csepp véremig! És ezt: tietek vagyok, embertestvéreim, egészen, az utolsó csepp véremig! Ez a krisztusi magatartás, életprogram az egyház és benne a mi élettörvényünk. Ez az új törvény nemcsak azt mondja, hogy éljünk emberhez méltó életet. A krisztusi törvény emberfeletti: ne magadnak élj, hanem Istennek és az embereknek! A kegyelmet nem ismerő értelem ezt ostobaságnak, sőt botránynak tartja. De mi hisszük, hogy Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége. Hisszük, hogy akit az önfeláldozó szeretet tesz „gyöngévé” abban Istennek mindent felülmúló ereje lakozik és erősebb mindenki másnál. – Amit Jézus a templomban tett, hogy kiűzte onnét a kufárokat, ez prófétai, jelképes cselekedet volt. (Jn 2,13-25) Azt akarta jelképezni, hogy az egyház és a keresztények életében nem lehet helye a kereskedői „adok, hogy adj” és „valamit valamiért” elvnek. 

Aki Jézushoz akar tartozni, annak egész élete imádsággá legyen, azaz mindent érted Istenem és az emberekért. Nem bérért és jutalomért, hanem mert öröm nekem, hogy szerethetek, hogy adhatom magam. Egyszerűen a tied akarok lenni, mert tele vagyok szeretettel, és utánad vágyakozom. Ez életforma követésére kaptunk belső erőt a keresztségben. Aki így él, az naponta átéli, hogy Istené vagyok és ő az enyém. A szívünk Őt áhítozza, aki a Minden, és ő a miénk. Krisztus a hit és szeretet által üdvözít minket. Nemcsak a lélek, hanem testünk is megmenekül: a lélek Isten megismerése által, a test pedig a feltámadás által. Az egyiket isteni tekintélyének szavával tanította Krisztus, a másikat saját feltámadásának példájával.

 

„Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte...” Jn 3,16.