2024. 03. 24.

Az Egyház tanítása a tisztítótűzről

A földön élő keresztények jó cselekedetei
(szentmise-felajánlás, imádság, alamizsna, stb.) hatással lehetnek azoknak a sorsára, akik a tisztítóhelyen vannak. 
Ugyanebben az összefüggésben említhető meg a búcsúk gyakorlata. „A búcsú Isten színe előtt a már megbocsátott bűnökért járó, ideig tartó büntetések elengedése.” Búcsút lehet nyerni mind magunk, mind olyan keresztények számára, akik már meghaltak, bár van némi különbség a kettő között. Az élők számára biztosan bekövetkezik a büntetés elengedése, mivel ők az egyház joghatósága alatt állnak; viszont a tisztítóhelyen Szenvedő Lelkek esetében a búcsú csak kérés, azaz az egyház csak kéri, nem kiosztja az elengedést, ugyanis ezek a lelkek már nem az egyház jogkörébe tartoznak.
Búcsúk – Az imádságokat a halottakért és a búcsúkat úgy fogalmazzák meg, hogy azok csökkentik azt az „időt”, amelyet a halottnak a purgatóriumban kellene eltöltenie. Hagyományosan a búcsúkat napokban, „quadragintá’-ban (40 napos időtartam, miként a nagyböjt), vagy években mérték, mivel eredetileg a nyilvános, bizonyos időre kiszabott egyházi (kánoni, vagy penitenciális) vezeklés elengedése volt, és ezt vonatkoztatták a meghalt keresztények purgatóriumban eltöltött szenvedési idejére is.
Szent VI. Pál pápa a búcsúkra vonatkozó szabályok felülvizsgálatakor megszüntette ezeket a kifejezéseket, és helyettük csak a „részleges búcsú” kifejezést írta elő, melyhez nem köthetőek meghatározott napok vagy évek. Ez esetben annak, aki részleges búcsúval ellátott jó cselekedetet tesz, „az Egyház ugyanannyi büntetés elengedését ajándékozza, amennyi a saját cselekedetéért elengedtetett neki.”
Boldog Henrik megígérte egy barátjának, hogy hetente két szentmisét ajánl fel érte egy éven keresztül, ha az hal meg először. Évek múltán azonban megfeledkezett erről az ígéretéről és mikor barátja meghalt, csak imáiban emlékezett meg róla és önmegtagadásait ajánlotta fel érte. Egy reggel elmélkedés közben, hirtelen megjelent előtte elhunyt barátja, gyengéden megfeddte őt azért, mert nem tartotta be ígéretét. Boldog Henrik bocsánatot kért feledékenységéért és hozzátette: „Lehetséges az, hogy oly sok ima és jócselekedet, amelyet felajánlottam érted Istennek, nem volt elég számodra?” „Nem, kedves testvérem, az nem volt elég” - válaszolta a Szenvedő Lélek. Jézus Krisztus Vérére van szükségem azoknak a lángoknak kioltására, amelyektől szenvedek. A Legszentebb Áldozat fog megmenteni engem ezektől a rettenetes gyötrelmektől.
Egy idő múlva barátja ismét megjelent neki, de most már egészen más állapotban, örvendetes arccal, úszva a fényben. „Köszönöm, barátom - mondta. - „Üdvözítőm Vére megszabadított szenvedéseimtől."

XVI. Benedek pápa a 2007-ben kiadott „Spe Salvi” enciklikájában a következőképpen magyarázza a tisztító tüzet: „Néhány újabb teológusnak az a véleménye, hogy az égető s ugyanakkor megmentő tűz maga Krisztus, a Bíró és Üdvözítő. 
A vele való találkozás az ítélet döntő aktusa. Az ő tekintete előtt elolvad minden hamisság. A vele való találkozás égető tüze átalakít és megszabadít, hogy valóban önmagunkká váljunk. Eközben életünk építménye szalmának, merő hencegésnek bizonyulhat, és összeomlik. Ám a megmenekülés e találkozás fájdalmában történik, melynek során létünk tisztátalansága és betegsége nyilvánvalóvá válik. Az ő tekintete, az ő szívének érintése meggyógyít bizonyos fájdalmas átváltoztatásban, mintegy »tűz által«. De ez a fájdalom boldog, amelyben az ő szeretetének szent hatalma lángként átjár bennünket, úgy, hogy végre teljesen önmagunk, s ezáltal teljesen Istenéi leszünk. Így válik láthatóvá az igazságosság és a kegyelem egymásban léte is: életünk nem közömbös, de szennyezettségünk nem piszkít be minket örökre, föltéve, hogy legalább megmaradtunk Krisztus, az igazság és a szeretet felé való törekvésben. Szennyezettségünk Krisztus szenvedésében végső soron már elégett.
Az ítélet pillanatában megtapasztaljuk és megkapjuk szeretetének ezt a győzelmét minden, a világban és a bennünk lévő rossz fölött. A szeretet fájdalma lesz megmenekülésünk és alakul át örömünkké.” 

 – folytatjuk –

 Az előző részek:

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 1.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 2.

Élményeim a szenvedő lelkekkel 3.

Élményeim a szenvedő lelkekkel 4.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 5.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 6.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 7-8

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 9.

 Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 10.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 11.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 12.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 13.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 14.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 15.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 16.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 17.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 18.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 19 és 20.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 21. és 22.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 23.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 24.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 25. 

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 26. 

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 27.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel 29

Függelék részek:

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel – Függelék 1.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel – Függelék 2.

Élményeim a Szenvedő Lelkekkel – Függelék 4.

Jean Guitton - A tisztitótűzről - Függelék 5.

Jean Guitton - A tisztitótűzről 2. - Függelék 6.

Jean Guitton: A tisztítótűzről 3. - Függelék 7.

Lisieux-i Szent Teréz a tisztítótűzről 1-2. - Függelék 8 és 9.

A tisztítótűzről - Mit tanít a Katekizmus - Függelék 10.

A Szenvedő Lelkek Múzeuma - Függelék 11.

Tanúságtételek a tisztítótűzről Függelék 14.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése