Építsük be életünkbe

Az eredeti bűnnel sújtott világunkban Isten szolgálata mindig áldozattal jár. Már elég bizonyíték, ha Jézus életének „megdicsőülésére” gondolunk. Ő irántunk való szeretetből a szenvedést és a halált az Atyához vezető eszközzé tette, beépítette az üdvösség rendjébe. Minket pedig felszólít, hogy a kikerülhetetlen rosszat is építsük be életünkbe, és ezzel együtt ajánljuk minden jótettünket Istennek. 

A szenvedés titkát és miértjét emberi eszünkkel nem tudjuk megmagyarázni, de Isten olyan valaki, aki emberi miértekre nem emberi módon, hanem isteni módon válaszol. A mai olvasmány és evangélium a szenvedésről szól, amely sem a próféta, sem az apostolok szemlélete szerint nem méltó Istenhez. Jeremiás az önálló Júdea utolsó prófétája, nehéz időben kapta prófétai meghívását. Az ellenség már ostromolta Jeruzsálemet és neki a vezető emberek és a háborús párt ellen kellett beszélnie. (Jer 20,7-9) Prófétai küldetéséről maga tesz vallomást. A boldogság prófétája szeretett volna lenni, s mégis isteni parancsból olyat kell hirdetnie, amiért ellenfelei üldözik és életére törnek. Ekkor kifakad, szemtelen gondolatait is kimondja: „rászedtél és hagytam, hogy rászedj”. De minden szenvedése mellett megtapasztalta, hogy Isten szeretete megragadta őt, s ez a személyes szeretet, karizma arra készteti, hogy folytassa az Úrtól kapott hálátlan küldetést. 

Caesarea Philippi

Emberileg érthető Péter apostol méltatlankodása is, amikor szemrehányást tesz Jézusnak. (Mt 16,21-27) Ő féltő szeretetből beszél, hogy a Messiást nem érheti szenvedés, de pusztán emberi szempontok szerinti szeretetből, mely nyilvánvalóan ellenkezik Isten üdvözítő tervével. Jézus apostolai előtt tisztázza messiási küldetését, hogy Ő nem földi uralkodó lesz, hanem a szenvedése által rendezi az emberiség kapcsolatait Istennel. Hogy Isten országát befogadjuk, hitünknek egyre inkább tágulnia kell. 

Hinni valójában annyit jelent: megtalálni Krisztust. Fogadjuk el őt, akkor életét figyelve segítséget kapunk mindennap, mert Isten emberi szavainkra, vágyainkra isteni módon válaszol. Jézus tudja, hogy a bűnök által okozott rosszat képes felülmúlni a mennyei Atya. 

Az apostolok a szeretetnek ezt a szintjét csak húsvét és pünkösd fényében értették meg. Az érett keresztény a Szentlélek vezetése alatt egészen átadja magát Krisztus szolgálatára. (Róm 12,1-2) Ez szellemünk hódolata. 

Jézus követése kereszthordozás, vagyis a kikerülhetetlen szenvedésnek szeretetben történő elfogadása, amely az örök boldogság befogadását is jelenti. „Meglennék e nagy szeretet nélkül is, amely a legteljesebb önfeláldozást követeli, de ha nem lenne ez a nagy szeretet, nem is tudnám, mit jelent teljes életet élni, megízlelni az örök és tökéletes boldogság mézcseppjeit” – írja Barsi atya.

„Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is” (Mt 6,10).