Nagy adósságot törlesztett Vác azzal, hogy több mint kétszáz évvel halála után köztéri szobrot állított a város képét legjobban meghatározó néhai megyéspüspöknek, egyben bécsi érseknek, Migazzi Kristófnak. A püspöki palota előtti szobrot Christoph Schönborn bíboros áldotta meg szeptember 2-án.
KÉPGALÉRIA – klikk a képre!
Az emlékmű megáldása előtt Migazzi bíboros két utóda, Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek és Beer Miklós váci megyéspüspök mutatott be hálaadó szentmisét a váci székesegyházban.
Christoph Schönborn szentbeszédében kijelentette: a talentumokról szóló evangéliumi rész (Mt 25,14–30) nagyon illik 18. századi elődje, Migazzi bíboros emlékéhez. Isten mindannyiunknak talentumot adott, az evangéliumban szereplő gazdához hasonlóan a teljes vagyonát szétosztotta közöttünk. Lehet, hogy ez az ajándék nem pénzben mérhető, de gazdagok vagyunk, mert a legfontosabbat: az evangéliumot, az örömhírt ránk bízta az Úr. A napi evangélium egy döntő kérdést tesz fel mindannyiunknak: ezt az ajándékot eldobjuk, vagy dolgozunk vele? Dönthetünk úgy, hogy a hitünket elrejtjük, mindent őrzünk a múltból – akkor olyanok leszünk, mint a haszontalan szolga; de úgy is határozhatunk, hogy terjesztjük a hitet, közreadjuk – akkor az első két szolgát követjük helyesen, akik gazdálkodtak, munkálkodtak azzal, amit az uruktól kaptak.
Migazzi Kristóf olyan ember volt, aki osztozott másokkal. Ahol csak megjelent, mindenhol építkezett; templomokat is épített, de főleg a hitet növelte – méltatta elődjét a szónok. A sok-sok váci intézmény mellett ő alapította a bécsi papi szemináriumot is.
Most is ugyanez előtt a kérdés előtt állunk Európában: a hitünket elássuk vagy közreadjuk? Múzeumi hitünk van, vagy olyan, ami növekedést vált ki? – folytatta beszédét az osztrák bíboros. Csak az a miénk, amit továbbadunk, amit konzerválni akarunk, azt el fogjuk veszíteni. Az a hit, ami csak az én személyes ügyem, az nem hit valójában. Ha csak a szép templomokat akarjuk megőrizni, azok a templomok kiürülnek – tette hozzá figyelmeztetőleg.
Christoph Schönborn, aki 22 éve bécsi érsek, gyakran felteszi magának is a kérdést: Megnyertem-e embereket Krisztusnak, vagy csak arra figyeltem, hogy minden maradjon úgy, ahogy van? Ahogy Ferenc pápa vezet embereket Krisztushoz, vajon bennem is van-e akkora buzgóság az evangéliumért? A főpásztor szerint Migazzi bíborosra nagyon szép szoborral emlékezni, de az a legszebb ünneplése, ha ugyanaz a buzgóság él bennünk is az evangéliumért, ami őt jellemezte. A bécsi érsek úgy véli, ma Európában sokat tanulhatunk más kontinensek híveitől e téren.
Bécsben sok muszlim él, ami bizonyos félelmet kelt, sokan kérdezik: Megint iszlám uralom alá kerül Bécs? – mondta a bíboros, aki szerint azonban nem kell félnünk a jövőtől, mert az másképpen alakul, mint ahogy a múltban volt. Kis biztató példaként azt mondta, hogy idén húsvétkor kétszáz iszlám hitű vette fel a keresztséget az osztrák fővárosban. Ugyanakkor hozzátette: A mai idők mások, mint Migazzi idejében voltak, de az evangélium felszólítása ma is mindannyiunkhoz szól, és az erre adott válasz fogja meghatározni a jövőnket.
Migazzi Kristóf elvállalta a történelmi küldetést, amit az Úristen neki szánt. Városunk régi adóssága az, hogy szobrot állítunk a városépítőnek – fogalmazott Beer Miklós váci megyéspüspök a szentmise végén mondott beszédében. A sok-sok épület mellett, ami püspökségének ma is látható jele, Migazzinak köszönhető a szerzetesek befogadása is a Váci Egyházmegyébe – mondta el a főpásztor.
A szobrot állíttató Migazzi Alapítvány nevében Áfra Tamás adta át az új emlékművet a püspökségnek és a városnak. „Semmit sem szerettem jobban, mint a jó tevékenységet. A méltánytalanságot azonnal elfelejtem” – idézte az egykori bíboros szavait.
A szobor elkészítésére pályázatot írtak ki, amelyet Raffay Dávid nyert el. A művész korábbi ismert köztéri szobrai: a budapesti Vigadó téren látható Kutyás lány, Aquinói Szent Tamás szobra Piliscsabán és Tinódi Lantos Sebestyén ábrázolása Dombóváron.
A leleplezést követően Christoph Schönborn megáldotta az új köztéri szobrot, majd átadták a váci Migazzi Alapítvány újonnan alapított Migazzi-díjait, amellyel a barokk korban élt főpásztor egyházi és közéleti tevékenységét őrző és követő személyeket tüntetik ki. Az elismerést Pálos Frigyes művészettörténész, a Váci Egyházmegye őrkanonoka, valamint Szalay István, a Váci Városvédők és Városszépítők Egyesülete elnöke, a Váci Polgár havilap egykori főszerkesztője vehették át. (A díjat a későbbiekben októberben, Migazzi Kristóf születésének napjához igazodva fogják átadni.) A városépítő püspök emléke előtt végül sortűzzel és ágyúdörgéssel is tisztelegtek.
A szertartáson és az azt követő szoboravatáson jelen volt többek között Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériuma parlamenti államtitkára; Fördős Attila, Vác polgármestere; a Migazzi Alapítvány képviselői, a Migazzi család és a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tagjai.
Migazzi Kristóf Antal (eredeti nevén: Christoph Anton von Migazzi; Trident/Trento, ma Olaszország, 1714. október 14. – Bécs, 1803. április 14.) olasz anyanyelvű volt, Rómában végezte a tanulmányait a Collegium Germanicumban, ahol ma is sok magyar pap tanul. Később Spanyolországban kapott komoly megbízatásokat, ezután került Vácra. 1756-ban kapott váci megyéspüspöki címét jó ideig (1785-ig) azután is megtartotta, hogy bécsi érsek, majd bíboros is lett. Elsődlegesen a váci püspökségért tett sokat: a székesegyház, a papnevelő intézet, a piarista gimnázium, az irgalmasrendi kórház épülete mind neki köszönheti a létét. De ő építtette a Teréziánumot, a nemesifjak tanintézetét is, ami ma a fegyház épülete, valamint Közép-Európa egyetlen diadalívét. Kiköveztette, csatornáztatta Vác központját, a főutca épületeit felújíttatta, rendbehozatta a Duna-partot, de emellett a közoktatás ügyét is szívén viselte. Nem véletlenül nevezték el – a török időket követően – Vác újjáalkotójának.
Agonás Szonja/Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése