Egy strasbourgi
zsidó család fia, Ratisbonne Tivadar fiatal korától kereste a teljes igazságot,
így jutott el Jézus Krisztusig. Őbenne ismerte fel az Ó- és az Újszövetség
folytonosságát. 25 éves korában, 1827-ben megkeresztelkedett. 1830-ban pappá
szentelték. Életét tudatosan zsidó testvérei üdvössége szolgálatába akarta
állítani. A családja kitagadta. Öccse, Alphonse szülővárosában lett banki
tisztviselő. 1842-ben a liberális ateista ifjú a diaszpóra hagyományait tisztelve,
saját unokahúgát kívánta feleségül venni, aki azonban 16 évesen éretlen volt
erre. Elhatározta ezért, hogy házasság előtt, egy ideig utazgatni fog a
világban. Úti programjába Rómát is belevette, hogy meglátogasson egy baráti
családot, Bussiere bárót. Érkezésekor a házaspár épp nem volt
otthon. Várakozás közben a báró fia megajándékozta egy csodás éremmel,
amit nyakban kell hordozni. De oda adta Szent Bernát imáját is: Emlékezzél meg,
ó kegye Szűzanya, Mária – amire Alphonse udvariasságból azt ígérte, hogy le
fogja másolni. Másnap, 1842. január 20-án Bussier báró felkérte Alphonset, hogy
kísérje el a Szent András templomba egy temetés intézése végett. Közben
Alphonse a templomban várakozott Amikor a báró visszatért, legnagyobb
meglepetésére, barátját térdre borulva a Szent Mihály kápolna áldoztatórácsa
előtt látta. Hiába szólongatta, hiába ért hozzá, nem reagált.
Amikor magához
tért elővette a csodásérmet és ezt mondta: „Őt
láttam... Őt láttam! Egy ellenállhatatlan vonzóerő közeledésre
késztetett. Odasiettem és az oltáron a fényben megpillantottam Őt, aki
áldottabb minden asszonynál, és akit már ismertem az éremről. A valóságban
alakja hatalmas, sugárzó és fenséges volt és emellett végtelenül szelíd.
Intett, hogy menjek közelebb és térdeljek le. Nem szavakkal mondta, de én
mindent megértettem! Ó milyen jó az Isten, és mily szerencsétlenek azok,
akik nem hisznek!” A Szent Szűz közbenjárására váratlanul megkapta a hit
kegyelmét, mint Szent Pál és január 31-én az Il Gesú templomban megkeresztelkedett.
Megtérése
után jezsuita pap lett, és bátyjával 1848-ban megalapították a Notre Dame De
Sion kongregációt zsidó kislányok nevelésére.
„Elhagyni a világot - semmi,
elhagyni szülőket és barátokat - ez már valami; elhagyni önmagunkat - ez sok,
ez minden!”
1855-ben, IX. Piusz pápa engedélyével Alphonse a bátyjával,
Theodorral együtt Palesztinába költözött és életük folyamán népük megtérítésén
fáradoztak.
Jeruzsálem - Ecce Homo Notre Dame de Sion |
1858-ban megalapította az Ecce Homo Notre Dame de Sion
kolostoriskolát azon a helyen ahol Pilátus háza állt. A nővérek útját így jelölték
meg: „A hit útján járjanak, mint Ábrahám,
az áldozat szellemében, mint Izsák, Isten szolgálatában, mint Jákob,
szorongattatásokban, mint Dávid, és alázatban, mint Mária.”
A jeruzsálemi
Ecce Homo-templomban, az a szép szokás él, hogy minden mise alatt eléneklik az
Üdvözítőnek a kereszten elmondott szavait: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem
tudják, mit tesznek!” (Lk 23,34).
Napjainkban is
nehéz a sértéseket megbocsátani. Ha nem nem gyakoroljuk a megbocsátást, akkor
tönkremennek családjaink, szétesnek vállalkozásaink, egymás ellen fordulnak az
emberek és nemzetek.
Tompa Mihály így verselte meg:
Aki úgy tud haragudni, és
szívére
Úgy ránőtt a gyűlöletnek száraz kérge,
Hogy ajakán e szép szavak ki
nem jönnek:
Megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek:
Lehet annak temploma bár
Jeruzsálem!
Imádsága soha nem nyer ilyen választ: Ámen.
(Feddőzés)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése