2018-ban bérmálkozóknak 7.

7.  Istennel találkozunk a Szentírásban

Cél: a Szentírás becsülésére és olvasására nevelni.

Az imádság mellett a másik lehetőség, amelyben könnyen találkozhatunk Istennel az a Szentírás olvasása. A Szentírás Isten szava, amelyet hozzánk intézett. A Szentírásban Isten kinyilatkoztatja önmagát. Benne még biztonságosabban találkozhattunk Istennel, mint az imádságban. A Bibliában Isten beszél magáról, Ő mutatja meg magát az embereknek.

1) A Szentírás fogalma.

Isten látva az emberek eltévelyedését, útvesztését, nem hagyta magára az embert, szólt hozzá. Szólt Ábrahámhoz, Mózeshez, a prófétákhoz, végül Fia, Jézus Krisztus és az apostolok által szólt hozzánk, hogy megtanítson a neki tetsző életre. Azok, akikhez beszélt vagy ezeknek a kortársai leírták és összegyűjtötték egy nagy könyvben, ez a Szentírást, görög szóval a Biblia (Biblia=könyv).  A Biblia összesen 72 könyvből áll: 45 ószövetségi könyvből (Kr. előtti kinyilatkoztatás), és 27 újszövetségi könyvből. 45+27=72.

2) A Szentírással kapcsolatos tudnivalók

a) Szólhat-e Isten az emberekhez? Ha Isten teremtette a világot és az embert, akkor arra is képes, hogy közölje a saját akaratát.

Mi bizonyítja, hogy valóban Isten szólott hozzánk? Mindenekelőtt a szavával kapcsolatos csodák, jövendölések és tanításának a bölcsességei bizonyítják, hogy Isten szólt hozzánk.

b) Tudományos történelmi tévedések? A Biblia nem természettudományos könyv, s nem a mai értelemben vett történelem. A Biblia elsődleges célja, hogy Istentől származó vallási igazságokra tanítson bennünket. Kora embereihez szólt, azok nyelvén úgy, hogy azokat mindenki megértse. A Szentírásban található természettudományos jellegű tévedések nem érintik ennek sugalmazottságát. Üzenet formája ne zavarjon.

c) Az eredetiség kérdése. A maga eredetiségében, épségében jutott-e el az isteni tanítás hozzánk? A fennmaradt több ezer kéziratos szöveg között vannak másolási hibák, de lényeges eltérések nincsenek.

3) A Szentírás mint a hit alapja és forrása. A Szentírás szorosan összefügg a hittel, a hit alapja, ennek legfőbb forrása. A hit már az Ószövetségben is élő tanítással terjedt. (MTörv 6,6-7). Krisztus is apostolainak meghagyta, hogy szóval hirdessék az evangéliumot. A szóbeli tanítást a Szentírás őrizte meg számunkra.

a) A Szentírásból megismerjük a helyes Istenképet. Mindaz, amit már Istenről tanultunk, vagy amit ezen túl fogunk Róla mondani a Szentírásból való. „Én vagyok, aki vagyok” (Kiv 3,14) – egyedül Ő örökkévaló. Isten igazságos, de ugyanakkor irgalmas és mindig kész a megbocsátásra: „Azoknak a vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon. De ezredízig irgalmasságot gyakorlok azokkal, akik szeretnek és megtartják parancsaimat.” (Kiv 20,5-6).

b) A Szentírásból megtudhatjuk, hogy Isten szeret minket. Isten törődik az emberrel, keresi Őt. A saját fiát sem kímélte értünk: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,16).

c) A Szentírásból választ kaphatunk a szenvedés, az élet, a halál és a túlvilág nagy kérdéseire. „Mert a halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában. Hisz mindent azért teremtett, hogy legyen, és a világ teremtményei az üdvösségre szolgálnak.” (Bölcs 1,13-14).

d) A Szentírásból megtudhatjuk, hogy hogyan kell Isten szándéka szerint élni. A Szentírás mindenekelőtt Krisztus példájából tanít. „Éljünk tisztességesen, mint nappal, ne evés-ivásban és részegeskedésben, ne kicsapongásban és tobzódásban, ne civakodásban és versengésben. Inkább öltsétek magatokra Urunkat, Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket, nehogy bűnös kívánságokra gerjedjen.” (Róm 13,13-14). A Szentírás ugyanakkor bemutatja azok sorsát is, akik a bűn útjára térve nem Isten szándéka szerint élnek, valamint azoknak a sorsát, akik Isten szándéka szerint élve állhatatosságukkal elnyerték Isten jutalmát.

4) A Szentírás olvasása. A Szentírást csak úgy tudjuk értékelni, ha magunk is olvassuk. „A Szentírás gyakori olvasásával szerezzék meg »Jézus Krisztus fönséges ismeretét« (Fil 3,8).  A Szentírás olvasását imádságnak kell kísérnie, így lesz belőle beszélgetés Isten és ember között; mert »amikor imádkozunk, Őhozzá beszélünk, és amikor az isteni kinyilatkoztatást olvassuk, Őt hallgatjuk«." (KEK 2653).

a) A Szentírás mint ajánlott olvasmány. Az Egyház sohasem tiltotta az Szentírás olvasását híveitől. Szent Jeromos mondta: „Aki nem ismeri az írásokat, nem ismeri Krisztust.” 

Olvassa végig az Újszövetséget egyszer.

b) A Biblia nem könnyű olvasmány. Évezredekkel ezelőtt más társadalmi és kulturális viszonyok közt élő és más nyelven beszélő emberek számára készült.  Az Egyház a következőkből meríti a Szentírás értelmezésére a jogot: - Krisztus az Egyházra bízta a maga tanítását. - Krisztus az Egyháznak megígérte, hogy a világ végezetéig vele lesz. - Krisztus az Egyháznak küldötte el a Szentlelkét.

c) Mit olvashatunk a Szentírásból? Az újszövetség legfontosabb része a „négy evangélium”.

Hogyan olvassuk a Szentírást?

A Szentírást nem úgy kell olvasnunk, mint egy regényt vagy egy érdekes történetet. Nem is mint egy történelemkönyvet, amely valamikor régen történt eseményeket mesél el nekünk. Ha évezredekkel ezelőtt egy meghatározott nép vagy hallgatóság számára készültek is a Biblia könyvei, a Szentírásban Isten minden idők minden emberéhez szól. A Szentírás Isten örök érvényű üzenete az emberiség számára. Szent Pál apostol a következőket mondja: „Amit hajdan megírtak, azt tanulságul írták, hogy az Írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére.” (Róm 15,4). A Szentírásban a mi kérdéseinkre, problémáinkra is benne van a felelet, csupáncsak meg kell keresnünk.

Miután Dávid elveszíti Uriást, hogy elvehesse annak feleségét, Isten Nátán prófétát küldi hozzá, hogy bűnbánatra szólítsa. A próféta elmond egy történetet a gazdag emberről, akinek sok juha volt, de mikor vendége érkezik, mégis a szegény ember egyetlen bárányát tulajdonítja el, hogy abból készíttessen lakomát vendégeinek. S amikor a király felháborodottan felkiált: „A halál fia az az ember!” a próféta ráolvassa „Te vagy ez az ember!”. Ugyanígy a Szentírás szereplői is mi vagyunk. Nekünk szólnak vigasztalásai, bátorításai, de korholásai és figyelmeztetései is.

Hogy ezt a nekünk szóló hívást megérthessük, imádkozva, készséges lélekkel vegyük kézbe a Szentírást: „Szólj Uram, mert hallja a te szolgád!” (1Sám 3,10). A zsinat a következőképpen fogalmaz: „Arról azonban ne feledkezzenek meg, hogy a Szentírás olvasását imádságnak kell kísérnie. Így lesz belőle beszélgetés: Isten és az ember között, mert „amikor imádkozunk, őhozzá beszélünk, és amikor az isteni kinyilatkoztatásokat olvassuk, őt hallgatjuk.” (DV 25).

A Szentírás a Szentlélek által sugalmazott könyv. Nemcsak a megírásához volt szükség az Ő kegyelmére, indítására, hanem olvasásához is szükség van Isten kegyelmére. Egyedül Ő tudja nekünk megmutatni, mi rejlik a szavak mögött, és mit akar azok által itt és most nekünk mondani.

A Szentírás közösségi olvasása. Az imádságnál már találkoztunk a közösség szerepével és jelentőségével. A Biblia megértésében is segít, ha azt közösségben olvassuk. Olvashatjuk Biblia-órákon vagy pap által irányított kisebb közösségekben. A bibliaolvasásnak nagyon sok módszere van. Felénk eléggé elterjedt, különösen lelkiségi körökben a hét lépcsős módszer. A szentírásolvasás előtt segítségül hívjuk a Szentlelket. Elolvassuk a kiválasztott szöveget. Erről elmélkedünk, megkeressük, hogy melyik az a rész, gondolat, ami megérintett.  A „megosztás” következik. Ez után megnézzük, hogy az üzenet és az életünk között milyen viszony van. Ismét személyes élménybeszámoló következik, így mindenki gazdagodik és gyarapodik Isten igéjének ismeretében. Feladatok vállalásával és imádsággal zárul a találkozó.

Gárdonyi Géza:

Írás a Bibliába

– Az Újszövetség Könyve elé –

Ez a könyv a könyvek könyve,
Szegény ember drágagyöngye.
Égi harmat lankadtaknak,
Világosság földi vaknak.
Bölcsességnek arany útja:
Boldog, aki rátalál!
Szomjas lelkek forrás-kútja,
Hol pohárral Krisztus áll.

Ez a könyv az örök törvény,
Királyon lánc, rabon napfény,
Tévelygőnek hívó harang,
Roskadónak testvéri hang.
Elhagyottnak galambbúgás,
Viharvertnek ereszet,
Haldoklónak angyalsúgás:
„Ne félj: fogd a kezemet”

Gyermeknek is: „Mily szép rege”,
Bölcsnek: „Rejtelmek tengere!”
Fal, – s túl rajta élő hangok,
Köd, s benn zengő hárfák, lantok.
Templomok közt legszebb templom:
Csak megnyitom s benn vagyok.
Ablakán a Paradicsom
Rózsáira láthatok.

Minden fakul, minden romlik,
Márványvár is összeomlik.
Bíborleplek ronggyá málnak,
Dicsőségek füstbe szállnak.
Csak ez a könyv nem tér porba,
Mintha volna élő lelke!…
Ez a könyv a Mózes bokra:
Isten szíve dobog benne. 

Előző leckék:

2018-ban bérmálkozóknak 1. 
2018-ban bérmálkozóknak 2. 

2018-ban bérmálkozóknak 3.  

2018-ban bérmálkozóknak 4. 

2018-ban bérmálkozóknak 5. 

2018-ban bérmálkozóknak 6.