Születésnapja alkalmából köszöntötték a piarista Kállay Emilt

Hívei, egykori tanítványai, barátai, általa keresztelt fiatalok és idősebbek, a házasságukra felkészítést tőle kapott házasok és a Villányi úti ciszterci Szent Imre-templom közössége zsúfolásig megtöltötték a templomot január 21-én, hogy a 89. születésnapját ünneplő Kállay Emil piaristát köszöntsék.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Szkaliczki Csaba Örs O.Cist. plébános szólt elsőként az ünnepelthez, akit elkísért Labanc Zsolt piarista tartományfőnök is. A plébános köszöntőjében kiemelte, hogy Kállay Emil évtizedekig szolgált a templomban. Mint mondta: a jelenlévők Isten áldását kérik Emil atyára, egész életére, de köszönetet is kell mondaniuk munkásságáért, az emberekért végzett munkájáért, melyet Isten kegyelmével és segítségével végzett életében.
Labancz Zsolt tartományfőnök olvasta fel és homíliájában magyarázta a szentmise evangéliumi részletét (Mk 1,14–20). Mint beszéde elején mondta, Márk evangéliumának szakasza, mely Jézus fellépésének első pillanatait idézi – miután Keresztelő Szent János elfogták, s meghívja első tanítványait –, tulajdonképpen összefoglalása annak, hogy ki is volt Jézus, mi is volt üzenetének lényege. A piarista tartományfőnök az „elközelgett Isten országa” kifejezést elemezve hangsúlyozta, hogy a görög eredeti szövegben az „elközelgett” szó pontos jelentése „itt van”; tehát Jézus kijelentette, hogy elérkezett Isten országa. Labancz Zsolt beszélt az előző vasárnapokon olvasott, a maihoz kapcsolódó evangéliumi részekről is. Kiemelte Jézus megkeresztelkedését. Mint mondta, a Jordánban való megmerítkezés a bűnösök számára az újrakezdést jelentette.


A piarista tartományfőnök egy másik evangéliumi részt is idézett, mely arról szól, hogy a száz juh közül az egy elveszett után indul a pásztor. Jézus ezt természetesnek vette; hajlamosak vagyunk mi is annak venni, pedig egyáltalán nem az. Nem így gondolkodunk manapság. Sokszor gondoljuk, hogy Isten az igazak pártján áll, a bűnösök pedig távol vannak tőle. Széthasítjuk a világot igazakra, jókra és rosszakra. Jézus egész tanítása bizonyítja, hogy ez nem így van. Ezt láthatjuk a házasságtörésen ért asszony történetében is: Jézus szavaival, viselkedésével olyan helyzetet teremt, hogy végül senki nem ítéli el az asszonyt, maga Jézus sem. Világos lesz az asszony számára, hogy Isten ott van a bűnösök mellett is.
Hajlamosak vagyunk tehát arra gondolni, hogy bűneink miatt Isten távol kerül tőlünk, máskor közelebb van hozzánk. A mai evangélium azonban bizonyítja: Isten igenis itt, azaz közel van hozzánk. Ahhoz, hogy ezt Isten megtegye velünk, hogy közel legyen hozzánk, ahhoz emberekre is szüksége van. Jézus ezért hív meg tanítványokat. Nem tanítást kellett elsajátítaniuk, nem elméleti tudást kellett megtanulniuk, hanem együtt éltek Jézussal, látták, hogyan beszél, pihen, gyógyít, miként érinti meg a leprást…


Megtanulták, hogyan lehet élni, amikor Isten itt van. A mai napon tehát Jézus üzenetének összefoglalását, újdonságát hallottuk az evangéliumban. Párhuzamot lehet vonni a születésnapját ünneplő Emil atya élete és a felolvasott evangéliumi rész között – folytatta Labancz Zsolt. Olyan embert ünneplünk, köszöntünk ma, akinek egész életét ez az evangéliumi rész határozta meg. Emil atya a Hargitán meghallotta a hívást, mindig táplálta a mécsest, nehogy kialudjon, meghallotta az Úrnak a piarista szerzetesi életre való hívását is, melyhez azután egész életében hűséges maradt. Piarista növendék volt, aztán egyházmegyés pap lett; hűséges maradt akkor is, amikor az Anyaszentegyház rossz anyaként elfeledkezett róla, megtagadta tőle a papi szolgálatot. Ekkor és ezután is megmaradt Isten hívó szavánál. Meghallotta azt, amikor újra lehetősége volt a papi, közösségi életre is. Szívében mindig piarista maradt, így tért vissza a rendbe, amint azt megtehette. Ott kispapok nevelője lett, majd tartományfőnök volt, utóbb misszionáriusként szolgált Csíkszeredán. Most is ezt a hűséget éli Emil atya, példát mutat nekünk, miként kell és lehet Istenre hagyatkozni – zárta szentbeszédét Labancz Zsolt piarista tartományfőnök.
A szentmise végén a tanítványok és a Szent Imre-templom közössége nevében a több mint negyvenévnyi szolgálatért is hálát adva köszöntötték Kállay Emilt. Arra emlékeztették, hogy amikor a plébániáról elhívta elöljárója a rendházba, akkor azzal búcsúzott, hogy amíg él, a szíve a Szent Imrében dobog.


Az oltár előtt, majd a szomszédos gimnázium egyik termében is szólt Emil atya az őt ünneplőkhöz. Mint mondta, nagyon sokat imádkozik egykori plébániai híveiért, tanítványaiért, de Istenhez fohászkodik azért is, hogy megmaradjon a hit Európában, a keresztények hűségesek legyenek Istenhez, hitükhöz az egész világban.
Imádságban, hűségben és helytállásban példa volt és példa ma is Emil, Emil atya. Sokaknak – például egykori Rókus-kápolnai tanítványainak – pedig Emil bá’. Isten éltesse!
Fotó: Bókay László
Bókay László/Magyar Kurír