2000. január 6-án
Rómában szentelték püspökké dr. Veres Andrást, aki védőszentjét, Szent Andrást
választotta eszményének, aki Jézussal való első találkozás után testvérét,
Simont elvitte Jézushoz. Ezért a győri megyéspüspök, az MKPK elnöke jelmondata: Elvitte őt Jézushoz. Célja az emberek Jézushoz vezetése.
Elmélkedésünk végén tegyük fel
magunknak a kérdést és feleljünk: miben látom életem célját, mi a jelmondatom?
Keresztelő János
föllépése és népszerűsége egyre erősödő népmozgalmat idézett elő a Jordán
vidékén, ezért kimondja, hogy nem ő a Krisztus, hanem csak a Messiás előfutára.
(Jn 1,35-42)
A dráma, amelyről a Keresztelő beszélt – azok az erkölcsi
követelmények és teendők, hogy szakítani kell az életmóddal és emberekkel a
Krisztushoz tartozásért –, az ő életében is bekövetkezett. Mihelyt meglátta
Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek,
az Isten Báránya!” Az ő kijelentésére két tanítványa, András és János
elszakad tőle, s Jézushoz szegődik. Elengedi tanítványait, mert egyedül Jézus
méltó arra, hogy kövessék. Ő marad, mert szólnia kell a hatalmassághoz is. Ily
drámai szakítást mindenkinek vállalnia kell, legyen az szülő vagy gyám, nevelő
vagy lelkivezető, gyermek vagy tanítvány.
Jézus kezd párbeszédet követőivel: „Mit akartok?” – ez első kérdése az
emberhez. „Mester, hol laksz?” – így
szól az ember első kérdése Istenhez. „Gyertek
nézzétek meg”, és aznap nála maradtak. Jézus pedig istenemberi mivoltát
tárta fel előttük. E meghatározó találkozás által vált az istenhit, személyes
Messiás-hitté.
András tanúskodása és irányítása nyomán másnap Simon is
találkozik Jézussal. Ekkor elsőként hallják, hogy Jézus követőiből állandó
„házat” épít, és az oly szilárd lesz, mint a „sziklára” épült ház. Jézus ezzel
jelzi, hogy Ő Anyaszentegyházában fog lakni, hogy a kereszt és az Egyház titka
által mi is „lássunk és higgyünk”. A személyes hitre jutás órája az egész jövőt
meghatározza! A megkezdett párbeszéd záradékaként a búcsúbeszédben hangzik el
az ígéret: „Atyámhoz megyünk és
lakóhelyet veszünk nála.”
Azóta, akik
meghallották Isten hívását és követték, mind tudják, hogy ők Istenéi. A
keresztségben az Atya gyermekévé, Krisztus Testének tagjává, a Szentlélek
templomává tett. (1Kor 6,13c-15a. 17-20) Mint Krisztus tagjai életállapotunknak
megfelelően meghívást kaptunk Isten országa építésére és testvéreink
üdvösségének szolgálatára.
Ez azzal kezdődik, hogy egyik ember segít a másiknak
meghallani Isten szavát és megtenni akaratát. (1Sám 3,3b-10, 19) Héli öreg, vak,
bűnös pap képes támaszt adni Sámuelnek abban, hogy felvegye az Úrral való
kapcsolatteremtés fonalát: „Szólj, Uram, mert
hallja a te szolgád.” Házastársadat, gyerekedet, unokádat segíted-e az Úrral
való kapcsolatteremtésben és akaratának teljesítésében?
„Megtaláltuk a
Messiást, vagy más szóval a Fölkentet.” Jn 1,42.
Dr. Darvas-Kozma
József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése