Vándorlásunk társa lett

Cressy Morrison, New York-i akadémikus azt bizonyítja, hogy miért kell az igazi tudósnak istenhívőnek lenni. „Az emberben több van, mint állati ösztön, az ember értelmes. Egyetlen más lény sem tud tízig számolni, sőt nem is érti meg, hogy a számok mit jelentenek. Míg az állati ösztön egyetlen fuvolahang, szép, de egyhangú, az emberi agyban benne van a zenekar valamennyi hangszerének minden hangja. Erről kár is többet beszélni. Értelmünk megengedi, hogy tisztán lássuk: azért vagyunk ilyenek, mert a Szellemnek egy szikrája van bennünk.” 

Az ember ismeretet szerezhet érzékszervei, mint látás, hallás, szaglás által. Ismeretet szerezhet értelme segítségével is, amikor következtet. Az értelem (lat. intellectus, gör. nousz) az ember lelkének szellemi képessége, melynek tárgya az igazság. Az értelemben az érzékektől különböző megismerő képesség rejlik, általa nyitott az ember az ideák, számok és lényegek világára; által nyitott a teljes valóságra úgy, hogy annak eredetét, értelmét és célját kérdezheti. Ez a nyitottság az értelem alaptevékenységében, a lét megértésében gyökerezik. Számunkra ugyanis a lét a legismertebb valóság, belőle indul ki minden kérdés, megkülönböztetés, magyarázat és megértés; ugyanakkor mindent magában foglal, az értelem tevékenységét, a gondolkodást is, s fölülmúl mindent, a gondolkodást is, így az értelem előtt végső soron titokként jelenik meg. 

Mivel az értelem kutathatja a létet, az ember képes a létezők beláthatatlan sokaságát megismerni, s képes minden létező fölé, sőt magához a minden létezőt magában foglaló és egyúttal fölülmúló Léthez, Istenhez emelkedni. 

Istent nem lehet látni. Mégis sok mindent meg lehet sejteni róla, nemcsak létezését, de sok tulajdonságát is ki lehet következtetni. Vörösmarty írja: „A természet örök könyvét forgatni ne szűnjél: Benne az Istennek képe leírva vagyon.” A világból meg lehet érezni Isten nagyságát, és saját kicsinységünket is. – Elizeus próféta, az Isten embere a reménytelenül kevés kenyeret a nép elé téteti és így kitűnik, hogy az Úr előtt a kevés, nem kevés. (2Kir 4,42-44)

Az Eucharisztia egyik ószövetségi előképe beláttatja, hogy az Úr csekély voltunkat bármikor tudja pótolni. Mindennek elégséges oka az Úrtól van. Jézus kenyérszaporítása mutatja, isteni hatalmát. (Jn 6,1-15) És az Eucharisztiáról szólva, kifejti, hogy az idők végéig velünk marad. Az utolsó vacsorán rendelt kenyér és bor maga Jézus Krisztus. Teremtő isteni igéi által szentségi módon állandósította jelenlétét. Vándorlásunk társa lett és az egyház egységének biztosítéka. (Ef 4,1-6) 

Cebu - 2016 - Fülöp-szigetek

A szentmisében jelenvalóvá teszi Jézus egyetlen, örökérvényű áldozatát, hogy ővele ajánljuk fel mi is üdvösségre hívott életünket. 

Így méltán megéljük a 2020-ban Budapesten tartandó Eucharisztikus Kongresszus mottóját: „Minden forrásom belőled fakad.” (Zsolt 87,7)

„Törekedjetek arra, hogy a Béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet.” (Ef 4,4)