Jó pap szeretnék lenni! - A nevem Kovács József, a gyergyói medence
nyugati részének magaslatában fekvő Borzonton születtem, 1992. május 21-én.
Szeretteim örömére, mint a család első gyermeke érkeztem Isten csodálatos
világába. Gyakorló hitéletű székely családba nevelkedtem, van egy fiútestvérem,
akivel gyermekkoromban számtalanszor siettünk a templomba, együtt kerestük a jó
Istent, sok kedves élmény köt egymáshoz. Kisóvodás korom óta rendszeresen
ministráltam.
Elemi
iskolámat szülőfalumban a borzonti „Gaál Tamás” általános iskolában jártam,
középiskolai tanulmányaimat Gyergyószentmiklóson végeztem római-katolikus
teológia osztályban. A jó Isten hívása, a papi hivatás szikrája már
gyermekkorom éveiben ott éledezett a szívemben.
Kedves
szülőfalum csendes környezete, a felhőtlen, szép gyermekkorom talajként
szolgált az isteni mag kikelésének. Isten a csendben, az egyszerűségben
szólított meg.
Elsőáldozó
gyermekként fogalmaztam meg először: „ha
nagy leszek papbácsi szeretnék lenni!” A bennem állandó keresést és nyugtalanságot
okozó vágy állandóan elkísért.
Szülőfalum Gyergyóalfalu leányegyházközsége, gyermekkoromban általános
gyakorlat volt, hogy mindig a tisztelendő urak jártak hozzánk hittant tartani,
szentmisét végezni, közösséget építeni.
Családom
után, a tisztelendő urak lelkes, példamutató élete még inkább felsejtette
bennem az érzést, a vonzást a papi hivatás iránt. Papi magatartásuk és
tevékenységük által Isten kezében eszközök voltak, akik által a jó Isten
belopta magát a szívembe.
A bennem
egyre érlelődő Istenadta hivatást serdülő fiatalként is éreztem, tudtam
mindvégig, hogy a jó Isten többre hív. A középiskolai évek alatt kereső
fiatalként segítségemre volt a számtalan plébániai program, a táborok, a közös
zsolozsmázások, szentmisék, beszélgetések. Ezek mind segítettek a fejlődésben,
hogy az Isten álmodta szép életet, a hivatást, amit számomra Isten adott
felismerhessem és kibontakoztathassam.
Családom
és barátaim ez idő alatt sejtették, hogy fontolgatom, érlelgetem magamban a
papi hivatás gondolatát. Családom, baráti köröm részéről mindvégig támogatást
kaptam. A felismert hívó szóra „Igent” mondtam, és a sikeres érettségi után
2011-ben felvételemet kértem a Gyulafehérvári Papnevelő Intézetbe.
2011 őszén
mély vágyakkal, lelkesedéssel léptem a Papnevelő Intézet falai közé.
A mindennapok beosztott napirendje, a
rendszeres imádság, a tudományban való elmélyedés és a számtalan lelkigyakorlat
megtapasztalhatóvá tette számomra a jó Istent. A személyes imádságok,
kapcsolatok, a közösségi élet illetve az igaz baráti beszélgetések által tetten
értem szívemben nemegyszer az Istent, világossá vált számomra, hogy mások által
szól és üzen a jó Isten, Ő személyes valóság az életemben.
2018.
június 29-én Érsek atya kézrátétele és az Egyház felszentelő imádsága által pap
lettem. Újmisés kinevezésem augusztus 1- től a csíkszeredai Szent Kereszt
Plébániára szól. Nagy lelkesedéssel, tenni akarással, szolgálatkész lélekkel
állok a rám köszönő papi élet kihívásai elé, mindennapi feladataim teljesítését
azzal a tudatossággal és lelkülettel akarom végezni, hogy az Isten velem
van.
Papi hivatásom ajándékáért egész
papi életem legyen a köszönet Istennek. Életvitelemmel, magatartásommal üzenni
szeretném a világnak, hogy Isten létezik, Ő egy jó Isten, akinek gondja van az
életünkre. Hiszem azt, hogy minden jószándékú törekvésemben velem lesz, és
embertársaim szolgálata által pedig növekedni fog az Ő országa itt a
földön. Jó pap szeretnék lenni!
Isten éltesse az ifjú papot! Sok áldást kívánok szolgálatához!
VálaszTörlésFülöp Ákos (egy öregedő paptestvér)
A jó Isten segitse hivatása teljesitésében!
VálaszTörlés