D.
a J. Kr.!
Krisztusban
Kedves Testvéreim és Híveim!
A
mózesi törvények szerint a halottat még halála napján el kellett temetni. Mivel
az Úr Jézus nagypénteken du. 3 órakor halt meg, sietni kellett a temetésével,
hogy még este – a szombati Úr napja munkaszünet beállta előtt – eltemethessék.
Ezért gondoltak a szent asszonyok arra, hogy a sietve végzett balzsamozást
pótolják a szombat elmúltával, vagyis vasárnap hajnalban. Amikor a „kenetvivő”
szentasszonyok odaértek a sírhoz, nyitva találták – a zárókő elhengerítve, a
sír pedig üres. Angyal jelent meg, aki így szólt: „Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust
keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre
megmondotta.” Mária Magdolna viszi meg a hírt az apostoloknak. Szent Péter
és Szent János apostol a sírhoz sietett. Szent János gyorsabb volt, de
tiszteltből megvárta Szent Pétert, hogy ő menjen be előbb a sírkamrába. A kendő,
amellyel a halott fejét befödték, nem a gyolcs között volt, hanem külön
összehajtva más helyen. Az apostol „látta, és hitt”. Vagyis húsvétvasárnap
hajnalban az Úr Jézus holtteste feltámadt megdicsőült testben, amelyet már nem
kötött a hármas kiterjedés. Tehát a megdicsőült Jézus kiszállt a halotti
leplekből, amelyek egymásra lapultak, csak éppen a test már nem volt bennük.
Este aztán megjelent a tanítványoknak…
Olyan egyedülálló Krisztus feltámadása,
hogy azóta is a húsvéti örömhír szent hitünk alapvető igazsága, mindennapi
életünk bizonyossága és az örök boldogság reménysége. Szent Pál, „a pogányok
tanítója” (1Tim 2,7) nyíltan megmondja: „Ha
ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig
Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben
vagytok… De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül.” (1
Kor 15,16-20) S ezután felsorolja a Feltámadás tanúit, utolsóként önmagát is,
mert látta az Urat, habár egykor üldözte Egyházát.
Az Utolsó Vacsorán az Úr
Jézus arról beszélt, hogy egy az apostolok közül elárulja Őt. Szent Péter
annyira bízik önmagában, hogy így mer fogadkozni: „Ha ezek mindnyájan meg botránkoznak is, én nem botránkozom meg soha.”–
„Még ha meg kell is veled halnom, akkor
sem tagadlak meg.” (Mt 26, 33.35) Az Úr Jézus ekkor megjövendöli Szent
Péter hármas tagadását.
Feltámadás után megjelent az Úr Jézus Tibériás tavánál
és Szent Péterre bízza az Anyaszentegyházat: „Legeltesd bárányaimat, legeltesd juhaimat!” Előbb azonban Péternek
jóvá kell tennie hármas tagadását hármas szeretet-vallomással. Amikor az Úr
Jézus azt kérdezi: „Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?” (Jn
21,15), Szent Péternek már elszállt az önbizalma, már nem hasonlítja össze
magát társaival. Csak az Úrra hivatkozhat: „Uram,
te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.”
Pünkösd napján leszáll a
Szentlélek a 120 első keresztényre, és megszületik az Anyaszentegyház. Ekkor
kezdi el Szent Péter a közösség szolgálatát, ahogy az Úr Jézus megbízta. Eszébe
jutnak az Úr szavai: „De imádkoztam
érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg
testvéreidet.” (Lk 22,32) Azóta ez a pápa feladata, hogy megerősítse
testvéreit.
A mi válaszunk a Szentatya felhívására csakis az lehet, hogy öntudatosabban
valljuk meg katolikus hitünket, gyakoroljuk az irgalmasság lelki és testi
cselekedeteit, tegyünk tanúságot mindennapi keresztény életünkkel a Feltámadás
mellett.
Készülünk Ferenc Szentatya látogatására. Napjainkban ő látogatja meg
erdélyi testvéreit, ahogy a Szentatya látogatását előkészítő imában kérjük:
„Szent Lelked kísérje találkozásunkat,
hogy megerősítsen őseink hitében és erényeiben, bátorítson a kitartó reményben,
megújítson az isteni és felebaráti szeretetben.”
Ezekkel a gondolatokkal
kívánok kegyelemteljes húsvéti ünnepeket minden kedves Testvéremnek és minden
jóakaratú embernek!
Gyulafehérvár, 2019.
április 21-én, Urunk Feltámadásának főünnepén
† György s.k. érsek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése