A 21. század borzalmas lincseléseit a Balkánon és az Iszlám kalifátusban hajtották
végre. A lincselés eredete, William Lynch ezredes nevéhez kötődik, aki 1782-ben
megkötött egyezmény értelmében a törvényszegőket üldözhette és büntethette. Ő viszonylag enyhe ítéleteket kiszabó, katonai rögtönítélő bíróságok
felállításáról volt híres. Bár történelmileg a lincselés későbbi keletű
jelenség, a megkövezés viszont a keleti lincselés egyik formájának mondható,
amely az ószövetségben is alkalmazott gyakorlat volt. A Közel-Keleten ma is
alkalmazzák, ahol a felbőszült tömeg halálos ítéletet hirdet és hajt végre
helyben, egy a közösségből kitaszított, főleg női személlyel szemben. Két személy
vallomása alapján is készek lincselni. Dániel könyvében a Zsuzsanna története is
hasonló (Dán 13).
Jézus személye
körüli vitában, hogy ő Messiás, szakadás támadt a papság, a vének és a nép
közt. Némelyek el akarták fogni Jézust, de senki sem vetett rá kezet. A szolgák
is visszatértek a papokhoz és a farizeusokhoz. Ezek kérdőre vonták őket: „Miért nem hoztátok magatokkal?” A szolgák mentegetőztek: „Még soha
sem beszélt úgy ember, ahogy ez beszél.” És várták az alkalmat,
hogy elfoghassák.
Jézus az Olajfák-hegyéről kora reggel újra megjelent a
templomban. A nép köréje sereglett a templom udvarán, s ő leült és tanította
őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek
eléje. (Jn 8,1-11)
Humoros jelenet, mert mindenki Jézushoz kerül: a nép, az
írástudók és farizeusok. Az utóbbiak nagy izgalommal jönnek, kövekkel a
kezükben, főbenjáró ügyben (hisz egy házasságtörésről van szó!) és Jézus mester
ítéletéről, vagyis az asszony és Jézus életéről haláláról van szó. A mózesi-törvény szerint meg kell kövezni, hát te mit mondasz?
Aki értünk leszállt a földre, lehajol és írogatni kezd az ujjával a
földre. Egy szót sem szól csak írogat. Hogy mit, nem tudjuk. De maga a helyzet
komikusan hat, az egyik oldalon a feltornyosult szenvedélyek és izgalom, a
másikon a földre hajló és azon írogató Jézus. A többszöri nógatásra adja a
feleletet: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!”
És ismét lehajlik, s
írogatni kezd. Drámai csend következik. Semmi vita, semmi magyarázat, semmi
nesz. És ebben a csendben a felajzott kedélyek lassan lecsitulnak, és a kövezni
akarók, a bűnszaglászók egymásután eltávoznak.
A porba író Jézusnak volna joga
ítélkezni az asszony bukása fölött, de ítéletében irgalom van: „Menj, de többé
ne vétkezzél!” E szavakban rejlik Jézus
új életre hívó irgalmassága.
E szeretet legyen elég nekünk, hogy ne vétkezzünk. Isten
ígérete teljesedett: új életet sarjasztok, új dolgot viszek végbe,
a lelki átalakítást. (Iz 43,16-21) Krisztus fönséges ismerete által új élet sarjadt
bennünk (Fil 3,8-14), és küzdünk az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten
meghívott Krisztusban.
„Teljes
szívvel térjetek vissza hozzám, mondja a mi Urunk, Istenünk.” Joel 2,12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése