Lincselés vagy bocsánat?

A 21. század borzalmas lincseléseit a Balkánon és az Iszlám kalifátusban hajtották végre. A lincselés eredete, William Lynch ezredes nevéhez kötődik, aki 1782-ben megkötött egyezmény értelmében a törvényszegőket üldözhette és büntethette. Ő viszonylag enyhe ítéleteket kiszabó, katonai rögtönítélő bíróságok felállításáról volt híres. Bár történelmileg a lincselés későbbi keletű jelenség, a megkövezés viszont a keleti lincselés egyik formájának mondható, amely az ószövetségben is alkalmazott gyakorlat volt. A Közel-Keleten ma is alkalmazzák, ahol a felbőszült tömeg halálos ítéletet hirdet és hajt végre helyben, egy a közösségből kitaszított, főleg női személlyel szemben. Két személy vallomása alapján is készek lincselni. Dániel könyvében a Zsuzsanna története is hasonló (Dán 13).  

Jézus személye körüli vitában, hogy ő Messiás, szakadás támadt a papság, a vének és a nép közt. Némelyek el akarták fogni Jézust, de senki sem vetett rá kezet. A szolgák is visszatértek a papokhoz és a farizeusokhoz. Ezek kérdőre vonták őket: „Miért nem hoztátok magatokkal?” A szolgák mentegetőztek: „Még soha sem beszélt úgy ember, ahogy ez beszél.” És várták az alkalmat, hogy elfoghassák. 

Jézus az Olajfák-hegyéről kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köréje sereglett a templom udvarán, s ő leült és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. (Jn 8,1-11) 

Humoros jelenet, mert mindenki Jézushoz kerül: a nép, az írástudók és farizeusok. Az utóbbiak nagy izgalommal jönnek, kövekkel a kezükben, főbenjáró ügyben (hisz egy házasságtörésről van szó!) és Jézus mester ítéletéről, vagyis az asszony és Jézus életéről haláláról van szó. A mózesi-törvény szerint meg kell kövezni, hát te mit mondasz?

Aki értünk leszállt a földre, lehajol és írogatni kezd az ujjával a földre. Egy szót sem szól csak írogat. Hogy mit, nem tudjuk. De maga a helyzet komikusan hat, az egyik oldalon a feltornyosult szenvedélyek és izgalom, a másikon a földre hajló és azon írogató Jézus. A többszöri nógatásra adja a feleletet: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” 

És ismét lehajlik, s írogatni kezd. Drámai csend következik. Semmi vita, semmi magyarázat, semmi nesz. És ebben a csendben a felajzott kedélyek lassan lecsitulnak, és a kövezni akarók, a bűnszaglászók egymásután eltávoznak. 

A porba író Jézusnak volna joga ítélkezni az asszony bukása fölött, de ítéletében irgalom van: „Menj, de többé ne vétkezzél!” E szavakban rejlik Jézus új életre hívó irgalmassága. 

E szeretet legyen elég nekünk, hogy ne vétkezzünk. Isten ígérete teljesedett: új életet sarjasztok, új dolgot viszek végbe, a lelki átalakítást. (Iz 43,16-21) Krisztus fönséges ismerete által új élet sarjadt bennünk (Fil 3,8-14), és küzdünk az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban. 

„Teljes szívvel térjetek vissza hozzám, mondja a mi Urunk, Istenünk.” Joel 2,12.