A járványhelyzet áthúzta vagy átütemezte terveinket: a csíksomlyói pünkösdi
búcsút, a házasságkötéseket, bérmálásokat, az Eucharisztikus Kongresszust stb.
Ugyanakkor erőteljesen felszínre hozta az emberek kiszolgáltatottságát, félelmét,
szorongását és a társadalom minden hiányosságát.
Amikor mindenfelől
szorongatnak minket s bizonytalanságban élünk, tanuljunk Isten igéjéből, hogy kétségbe ne essünk. Hisszük, hogy
elhagyatottak nem vagyunk, mert Jézus megígérte: „Veletek vagyok mindennap, a világ végéig” (Mt 28,20).
Amikor részt
veszünk a szentmisén, nemcsak emlékezünk, hanem Jézus által, Jézussal és
Jézusban mutatjuk be a legszentebb áldozatot.
Korábbi felvétel |
Ma örömmmel veszünk részt az
elsőáldozók szentmiséjén, hisz szüleik és keresztszüleik teljesítették a
keresztelésük idején, tíz évvel ezelőtt vállalt kötelességüket. Úgy nevelik
gyermekeiket, hogy hitünk szerint éljenek. Tartsák meg Isten parancsait. Úgy
szeressék Istent és embertársaikat, ahogy Krisztus Urunk tanította.
A családban
már akkor elkezdődött a készület az elsőáldozásra. Folytatódott a vasárnapi
szentmiséken és a hittanórákon.
A tegnap sorkerült az első gyónásra. Megéltük a
mai szentmise olvasmányának tanítását: „arra
tanítottad népedet, hogy igaznak, emberségesnek kell lennie, és azzal a jó
reménnyel töltötted el gyermekeidet, hogy amikor ítélsz, alkalmat adsz a bűnük
megbánására.” (Bölcs 12,13. 16-19)
A bűnbánat szentségében mindnyájan
megszabadultunk bűneink terhétől. Emberi gyöngeségünkben segítségünkre siet a
Szentlélek, hogy Jézust megértsük, mindig szeressük, helyesen imádkozzunk és a
jóra törekedjünk. (Róm 8,26-27)
A lelki előkészület után, szentségi módon vesszük
magunkhoz Jézust az Eucharisztiában.
Így jön el csendben és láthatatlanul a
„mennyek országa”.
Az evangéliumban Jézus három példabeszédét hallottuk a
búzáról és konkolyról, a mustármagról, valamint a kovászról. (Mt 13,24-43) A
búza és konkolynál a szántóföld mi vagyunk emberek; a gazda maga Jézus, aki a
jó magot veti; a szolgák az angyalok, a konkolyhintő az ördög. A szolgák
megütköznek a gyomok létén, írtani akarnák, de Jézus a végső szétválasztásig
türelmet és irgalmat gyakorol, kíméli a föld jó vetését. Hisz Jézusé az Isten
országa, mely a földön szentekből és bűnösökből áll, egészen a „a világ végén”
bekövetkező szétválasztásig.
A mustármagról szóló példabeszéd, az evangélium
erejét mutatja. A földben eltűnő mag hirtelen, meglepő módon fává nő. A mennyek
országa is szinte a láthatatlanságból a teljes ragyogásba, és egyetemes,
mindenkire kiterjedő egyházzá nő vendégszeretetben.
A kovász hasonlattal az Úr rámutat
arra a meglepő hatásra, amit egy kis egyházi közösség, mozgalom tehet a
társadalom egészére. Legyünk az Úr jó búzája, magja és kovász, akkor jobbá lesz
a világ, bennünk lesz Isten országa.
„Áldalak téged, Atyám, mert feltártad a kicsinyeknek országod titkait.” Mt
11,25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése